Távol-keleti Tanulmányok

Évf. 15 szám 1 (2023)
Galambos Péter emlékének

Kelet és Nyugat találkozása Hishida Shunsō Samantabhadra ábrázolásán

PDF
  • Mónika Kiss
Mónika Kiss
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bio
DOI: https://doi.org/10.38144/TKT.2023.1.6

Megjelent 2023-05-16

Kulcsszavak

  • japán festészet,
  • nihonga,
  • Meiji,
  • Okakura Tenshin,
  • Hishida Shunsō,
  • buddhizmus,
  • buddhista művészet,
  • Szamantabhadra,
  • Fugen bosatsu
    • ...Tovább
    Kevesebb

Hogyan kell idézni

Kiss, M. (2023). Kelet és Nyugat találkozása Hishida Shunsō Samantabhadra ábrázolásán. Távol-Keleti Tanulmányok, 15(1), 117–140. https://doi.org/10.38144/TKT.2023.1.6

Copyright (c) 2023 Mónik Kiss

Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License.

Absztrakt

Hishida Shunsō 菱田春草 (1874–1911) a Meiji-kori nihonga festők egyik első generációjához tartozott. Ezt az „új” stílust, avagy műfajt a nyugati festészeti stílusok és technikák gyors terjedésével szemben a hagyományos japán festészetet megmentő irányzatként állították be. Bár a Shunsō művészete iránti érdeklődés az elmúlt néhány évtizedben folyamatosan nőtt Japánban, még mindig meglehetősen ismeretlen a nyugati kutatók körében, és ez különösen igaz a buddhista festményeire.
A jelen tanulmányban egy ilyen buddhista témájú festményt vizsgálok meg. A festmény a Fugen Bosatsu (Samantabhadra Bodhisattva) címet viseli, és egy fiatal fiút ábrázol, aki egy elefánt tetején olvas. Maga a festmény nem közismert és a datálása is kérdéses, ezért bizonyítékokkal alátámasztva érvelek amellett, hogy 1903 előtt készült, amikor is a szintén nihonga festő és barát Yokoyama Taikannal 横山大観 (1868–1958) Indiába utazott, hogy felfedezze a kortárs indiai (vallásos) művészetet. Ez az utazás kétségkívül változást hozott a stílusában, főként, ami a buddhista témájú festményeit illeti. A tanulmány fő tézise, hogy a Fugen-festmény határvonalat jelent Shunsō vallásos festményeiben, és megállapítható, hogy stilisztikailag különbözik az indiai tartózkodás után készült festményeitől. Ezen buddhista istenség ábrázolásának számos hagyományos gyökere van, azonban itt egy ikonográfiai szempontból hibrid formával találkozunk, amelyben keverednek a zen festészetben általános Shaka-háromságok előzményei a kevésbé ismert és elterjedt Chigo Fugen (Samantabhadra fiatal fiúként ábrázolva) megjelenítésével. Shunsō szembeállította az elefánt realista ábrázolását a hagyományosan kivitelezett kontúros fiúképpel, ezért ez a festmény az egyik legjobb példa arra, hogy a nihongaművészek hogyan ötvözték keleti (jelen esetben japán) örökségüket a nyugati művészeti technikákkal és anyagokkal, amelyeket újonnan kerültek át Japánba a Meiji-korban.

PDF

Hivatkozások

  1. Brooks, Van Wyck 1962. „Ernest Fenollosa and Japan.” Proceedings of the American Philosophical Society 106/2: 106–110.
  2. Collcutt, Martin 2006. „Kannon as Compassionate Mother in Meiji Art and Culture.” In: Conant, Ellen P. (ed.) Challenging Past and Present: The Metamorphosis of Nineteenth-Century Japanese Art. Honolulu: University of Hawai’i Press, 197–224. https://doi.org/10.1515/9780824840594-013
  3. Farkas Ildikó 2018. A japán modernizáció ideológiája. Budapest: L’Harmattan Kiadó
  4. Fenollosa, Ernest F. 1912. Epochs of Chinese and Japanese Art: An Outline History of East Asiatic Design. 2. kötet, New York: Frederick A. Stokes Company Publishers
  5. Fujimoto, Yūji 藤元裕二 2018. „Gifu shi Sōfukuji shozō Shaka sanzon jūroku rakanzu ni tsuite – Sentetsu wo fukumu nihon chūsei no rakanzu no gaikan 岐阜市崇福寺所蔵釈迦三尊十六羅漢図について—先哲を含む日本中世の羅漢図の概観.” Bukkyō Geijutsu 仏教芸術 1: 83–96.
  6. Guth, Christine M. E. 1987. „The Divine Boy in Japanese Art.” Monumenta Nipponica 42/1: 1–23. https://doi.org/10.2307/2385037
  7. Hamar Imre 2018. „The Indian and Central Asian Influence on the Image of Samantabhadra Riding on a Six-Tusked Elephant in Dunhuang.” In: Yang Fuxue, Liu Yuan (eds.) Dunhuang yu dongxi fang wenhuade jiaorong 敦煌与东西文化的交融. Dunhuang, 327– 337.
  8. Hamar Imre 2020. „Szamantabhadra vizualizációs szútra.” In: Hamar Imre – Takó Ferenc (szerk.) Kínai bölcselet és művészet. Tanulmányok Tőkei Ferenc emlékére. Konfuciusz Könyvtár 4, Budapest: ELTE Konfuciusz Intézet, 123–162.
  9. Hinami, Ayano 日並彩乃 2014. „Reizei Tamechika no butsuga wo megutte 冷泉為恭の仏画をめぐって.” Bunka Kōshō 文化交渉 3: 21–40.
  10. Hishida, Haruo 菱田春夫 (ed.) 1978. Hishida Shunsō zoku 菱田春草・続. Tokió: Dai Nihon Kaiga Kōgei Bijutsu.
  11. Ibaraki-ken Tenshin Kinen Izura Bijutsukan 茨城県天心記念五浦美術館 (ed.) 2001. Taikan, Shunsō ten – Nihonga kindaika e no michi 大観・春草展―日本画近代化への道. Ibaraki: Ibaraki-ken Tenshin Kinen Izura Bijutsukan.
  12. Ketelaar, James E. 1990. Of Heretics and Martyrs in Meiji Japan: Buddhism and Its Persecution. Princeton: Princeton University Press. https://doi.org/10.1515/9780691221892
  13. Kim, Yongcheol 金容澈 1997. „Hishida Shunsō no sakuhin ni okeru dentō – ’Nenge mishō’ wo chūshin ni 菱田春草の作品における伝統－「拈華微笑」を中心に.” Kajima Bijutsu Zaidan Nenpō 鹿島美術財団年報 no. 15 Bessatsu 別冊, 340–351.
  14. Kojima, Keizō 小島惠藏 1999. „Hishida Shunsō no rakkan, inshō 菱田春草の落款・印章.” Iida-shi Bijutsukan Kenkyū Kiyō 飯田市美術博物館研究紀要 9: 5–46.
  15. Kusanagi, Natsuko 草薙奈津子 2018. Nihonga no rekishi - kindai hen 日本画の歴史・近代篇. Tokió: Chūkoron Shinsha.
  16. Makimura, Yōsuke 槇村洋介 2011. „Hishida Shunsō Kiku jidō ni tsuite no hito shiron – Fuhen to mujō 菱田春草《菊慈童》についての一試論 – 不変と無常.” Iida-shi Bijutsukan Kenkyū Kiyō 飯田市美術博物館研究紀要 21: 5–14.
  17. Mecsi Beatrix 2007. „East Asian Art from Western Point of View: The Case of Bodhidharma, the Founder of Zen Buddhism.” Acta Historiae Artium Tomus XLVIII: 329–339. https://doi.org/10.1556/ahista.48.2007.1.14
  18. Mecsi Beatrix 2013. „Bódhidharma. A chan buddhizmus legendás alapítójának ábrázolásai és népszerűsítése Japánban.” Távol-keleti Tanulmányok 2013/1–2: 125–134.
  19. Mizoguchi, Sadahiko 溝口貞彦 2007. „Ō Shōkun 王昭君.” Nishōgakusha Daigaku Jinbun Ronsō 二松学舎大学人文論叢 79: 42–76.
  20. Murakata, Akiko 村形明子 1983. „Bijutsu shinsetsu to Fenorosa no ikō 「美術真説」とフェノロサの遺稿.” Eibungaku Hyōron 英文学評論 49: 45–76.
  21. Nakamura, Tanio 中村溪男 (szerk.) 1967. Meiji no nihonga 明治の日本画. Nihon no bijutsu 日本の美術 no. 17. Tokió: Shibundō.
  22. Nakano, Noriyuki 中野慎之 2016. „Meiji kōki no nihonga ni okeru bukkyō – Okakura Kakuzō no kōsō to Kanzan, Taikan, Shunsō 明治後期の日本画における仏教 - 岡倉覚三の構想と観山・大観・春草.” In: Kyōto fu maizō bunkazai chōsa kenkyū sentā 京都府埋蔵文化財調査研究センター (ed.) Kyōto fu maizō bunkazai ronshū 京都府埋蔵文化財論集 vol. 7, Kiotó: Kyōto fu maizō bunkazai chōsa kenkyū sentā, 355–377.
  23. Nishihara, Daisuke 西原大輔 2002. „Kindai nihon kaiga no Ajia hyōshō 近代日本絵画のアジア表象.” Nihon kenkyū 日本研究 26: 185–220.
  24. Noji, Kōichirō 野地耕一郎 2017. „Nuru-e ka, egaku-e ka. Futatsu no shitennō ga kōsa shita jidai 「塗る絵」か、「描く絵」か。二つの四天王が交差した時代.” In: Noji, Kōichirō 野地耕一郎 – Hirabayashi, Akira 平林彰 – Shi’ino, Akifumi 椎野晃史 (eds.) Kanō Hōgai to shitennō: Kindai nihonga, mō hitotsu no suimyaku 狩野芳崖と四天王: 近代日本画、もうひとつの水脈. Tokió: Kyūryūdō, 185–192.
  25. Nute, Kevin 1995. „Ernest Fenollosa and the Universal Implications of Japanese Art.” Japan Forum 7/1: 25–42. https://doi.org/10.1080/09555809508721526
  26. Satō, Dōshin 佐藤道信 1993. Nihon no kindai bijutsu 2 – Nihonga no tanjō 日本の近代美術 2 日本画の誕生. Tokió: Ōtsuki Shoten.
  27. Satō, Dōshin 佐藤道信 1996. Nihon bijutsu tanjō 〈日本美術〉誕生. Tokió: Kōdansha.
  28. Satō, Dōshin 佐藤道信 2011. Modern Japanese Art and the Meiji State: The Politics of Beauty. Los Angeles: Getty Research Institute.
  29. Satō, Shino 佐藤志乃 1997. „Kindai nihonga ni okeru mōrō no imi 近代日本画における「朦朧」の意味.” Geisō: Tsukuba Daigaku Geijutsugaku Kenkyūshi 藝叢: 筑波大学芸術学研究誌 14: 31–58.
  30. Satō, Shino 佐藤志乃 1999. „Yokoyama Taikan to Hishida Shunsō no toingo no sakuhin ni tsuite - Hishida Shunsō no ’Nyūbi kuyō’ wo chūshin ni 横山大観と菱田春草の渡印後の作品について - 菱田春草の＜乳糜供養＞を中心に." Geijutsugaku Kenkyū 芸術学研究 3: 37–44.
  31. Satō, Shino 佐藤志乃 2000 Mōrōtai ni tsuite no kenkyū: Hishida Shunsō no sakuhin wo chūshin ni 朦朧体についての研究: 菱田春草の作品を中心に. (PhD dissz.) Tsukuba: Tsukuba Egyetem.
  32. Satō, Shino 佐藤志乃 2001. „Okakura Tenshin no shisō ga michibiita Ajia bunka kōryū 岡倉天心の思想が導いたアジア文化交流." Ajia Yūgaku アジア遊学 32: 18–31.
  33. Scott, Geoffrey R. 2003. „The Cultural Property Laws of Japan: Social, Political, and Legal Influences.” Washington International Law Journal 12/2: 315–402.
  34. Sekine, Hiroko 1990. „Shunsō to Meiji yōga dan oyobi seiyō kaiga – Sono kūkan hyōgen ni chakumoku shite 春草と明治洋画壇及び西洋絵画―その空間表現に着目して.” Iida-shi Bijutsu Hakubutsukan Kenkyū Kiyō 飯田市美術博物館研究紀要 1: 2–25.
  35. Shimoina Kyōikukai 下伊那教育会 – Shunsō Kenkyū Iinkai 春草研究委員会 1967. Hishida Shunsō 菱田春草. Iida: Shimoina Kyōikukai.
  36. Takashina, Shūji 2006. „History Painting in the Meiji Era: A Consideration of the Issues.” In: Conant, Ellen P. (ed.) Challenging Past and Present: The Metamorphosis of Nineteenth-Century Japanese Art. Honolulu: University of Hawai'i Press, 56–64. https://doi.org/10.1515/9780824840594-006
  37. Toyosaki, Akira 豊崎卓 1979. „Hishida Shunsō to Ō Shōkun 菱田春草と王昭君.” Ibaraki Daigaku Izura Bijutsu Bunka Kenkyūjohō 茨城大学五浦美術文化研究所報 7: 2–3.
  38. Tsurumi, Kaori 2014a „Hishida Shunso – Fifteen Plus Years of Experiments.” In: Tōkyō Kokuritsu Kindai Bijutsukan 東京国立近代美術館 et al. (eds.) Hishida Shunsō 菱田春草 = Hishida Shunso: a retrospective, Tokió: Tōkyō Kokuritsu Kindai Bijutsukan 東京国立近代美術館 et al., 8–13.
  39. Tsurumi, Kaori 鶴見香織 (ed.) 2014b Hishida Shunsō: Funetsu no tensai gaka 菱田春草 ― 不熱の天才画家. Bessatsu Taiyō – Nihon no kokoro 別冊太陽 ― 日本のこころ vol. 222.
  40. Umezawa, Megumi 梅沢恵 2013. „Reizei Tamechika hitsu Shaka sanzonzō mohon 冷泉為恭筆 釈迦三尊像模本.” Kanagawa Kenritsu Hakubutsukan kenkyū hōkoku Jinbun kagaku 神奈川県立博物館研究報告 人文科学 40: 53–61.
  41. Yamamoto, Tsuotmu 山本勉 1992. Fugen bosatsu zō 普賢菩薩像. Nihon no bijutsu 日本の美術 no. 310. Tokió: Shibundō.
  42. Yokoyama Taikan Kinenkan (ed.) 2006. Yokoyama Taikan no sekai 横山大観の世界. Tokió: Bijutsu Nenkansha.
  43. Yonetani, Kako Y. 1986. „Captive Elephants in Japan: Census and History.” Elephant 2/2: 3–14. https://doi.org/10.22237/elephant/1521731978
  44. Yoshimura, Teiji 吉村貞司 1972. „Hishida Shunsō no riarizumu 菱田春草のリアリズム.” Sansai 三彩 292: 11–39.
  45. Wong, Dorothy C. 2008. „Reassessing the Wall Paintings of Hōryūji.” In: Wong, Dorothy C. – Field, Eric M. (eds.) Hōryūji Reconsidered. New Castle: Cambridge Scholar Publishing, 131–190.