A gtum mo gyakorlata Tilópa realizációs énekein keresztül és betekintés a tantrikus elgondolásba

Absztrakt

Jelen munkámban röviden bemutatom a spiritualitás tantrikus vízióját, amelyet a jógik Tibet távoli hegyein napjainkban is átélnek. Számos hagyomány mindmáig fennmaradt, amelyek közül az egyik legátfogóbb és legteljesebb – gyakorlatban és elméletben egyaránt – a Rechung Nyengyud, a fülbe súgott átadási vonallal rendelkező tanítás, amely Rechungpától ered. Maga Rechungpa az indiai mahásziddháktól, Tilópától és Nárópától kapta a titkos beavatását. Tilópa fennmaradt, a tantrizmus tipikus szimbólumaival tűzdelt életrajzai alapján megérthetjük a tantrikus gyakorlatok világát, amelyben a mindennapi élet a tantrikus szimbólumok és történetek révén tiszta spiritualizmussá alakul át, és amely fokozza a gyakorló jógik hétköznapi élethelyzeteit. A legfontosabb követelmény egyfajta tantrikus jelenlét és önbizalom, amelyet az indiai mahásziddhák élete szemléltet, és amelynek tökéletes megtestesítője maga Tilópa. Ezt az önbizalmat a jógik a tantrikus megerősödés alatt nyerik el, amelynek során a halandó testüket és a tisztátalan tudatukat egy hozzáértő mester a mandalák eredendően tökéletes táncaként és a buddhák tiszta elméjébe való bepillantásaként mutatja be.

A tantrikus gyakorlatok lényege a mahámudrá elérése, a tökéletes bizalom a tiszta, szennyezetlen tudat-természetben. Ennek megvalósításához a legfontosabb gyakorlat a tummo (heves tűz), amely Nárópa Hat Jógájának központi eleme, továbbá a tibeti jógagyakorlatok közül a legismertebb. Tilópa misztikus realizációs dalai között több olyan rövid, de lényegre törő leírást találunk a tummo pontos jógikus technikáiról, elméleteiről, jeleiről és céljairól, amelyek mélyreható betekintést nyújtanak a gyakorlat alapvető dinamikájába. Ezeket hagyományosan titoktartás övezi, amely miatt számos tévhit és bizonytalanság merült fel a tantrikus buddhista gyakorlatok valódisága és lehetőségei kapcsán. Ennek ellenére bízom benne, hogy jelen munkámmal megvilágíthatom a tantrizmus valódi mivoltát, ahogyan azt a beavatott követői átélik. Az utóbbi időben több forradalmian új kutatás jött létre, fontos szövegeket fordítottak le, ami kétségtelenül hozzájárul a tantrikus hagyományok holisztikusabb megértéséhez, azonban a fókuszban továbbra is a szanszkrit nyelvű szövegek állnak. Ez a megközelítés teljességgel érthető, mivel a tanítások eredeti formájukban az indiai kultúrkörből erednek, de legalábbis onnan fordították őket. Ez ugyanakkor figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a hatalmas szövegkorpusz, amely Indiában elveszett, Tibetben továbbra is fennmaradt mind a szövegtradícióban, mind az élő hagyományban, amelyet távoli kolostorokban és félreeső remetelakokban őriztek meg. Sok munka vár még ránk, de remélem, hogy az első lépésként betekintést nyújthatok a témába, amely inspiráció is lehet a további kutatáshoz ebben a gazdag és ősi hagyományban. 

[A tanulmány Galambos Péter Sándor 2018-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a Keleti nyelvek és kultúrák szak Tibeti szakirányán benyújtott szakdolgozata. A dolgozat témavezetője Tóth Erzsébet volt. A szöveget szakmailag Orosz Gergely és Jónás Dávid lektorálták. Az absztrakt Jónás Dávid fordította. – A szerk.]