Kooperatív tanulás a digitális távolléti oktatásban

Absztrakt

A kooperatív tanulás elméletének közel negyven esztendős szakirodalma van. Horváth (1995) a hatékony nevelés eszközeként említi, Varga és Arató kiemeli, hogy akkor eredményes, ha érvényesülnek az alapelvek, és inkább oktatásszervezési keretet, mint módszertani apparátust jelent (Arató, Varga, 2008). Számos előnye ellenére azonban, mint az együttműködési készség fejlesztése (Benda, 2002), a szociális viselkedés szabályainak elsajátítása (Nagy, 2000), a másiknak segítés tapasztalata (M. Nádasi, 2000), a frusztráció feldolgozásában való pozitív hatása (Hunyady, M. Nádasi, 2001) mégis kevéssé alkalmazott a gyakorlatban. Az akciókutatás keretében egy kaposvári középiskola 26 tanára vett részt a PTE NI által tartott, EFOP 3.1.2 pályázat keretén belül megvalósuló továbbképzésen. A kutatás terepét adó gimnáziumi tagozat 13 tanára vett részt a továbbképzésen a 2019/2020-as tanévben. A kutatás maradéktalan lefolytatását a vírushelyzet megakasztotta, azonban a kooperatív tanulásszervezés alkalmazása a digitális távolléti oktatás idejében jelentkező számos nehézség enyhítését, megoldását teszi lehetővé. Tanulmányomban gyakorlatban vizsgálom meg, hogy a kooperatív tanulásszervezés alkalmazása milyen segítséget jelent a tanár és a diák számára a tanulásszervezés, az ellenőrzés, a tanulói motiváció növelése és a tanulók közérzete szempontjából.