Az Esztergomi Érseki Tanítóképző diákjainak és tanárainak megpróbáltatásai az 1948. évi államosítás körüli küzdelmek kapcsán II. – Tanárok letartóztatása, vádemelés, ítélet, sajtókampány, semmisségi panasz

Absztrakt

1948 júniusában – a Mindszenty bíborosérsekkel, s a katolikus egyházzal az iskolák államosításával kapcsolatosan folytatott küzdelem egy mozzanataként – az állambiztonsági szervek és a politikai propaganda országos figyelmének központjába került az Esztergomi Érseki Tanítóképző diákjainak és tanárainak az ügye. Június 12-én egy honvéd akadémistákból álló század vonult megfélemlítő céllal a képző épülete előtt. Néhány képzős diák a nyitott ablakon át kamaszos hévvel kritizálta menetüket, s az államosítás körüli feszült légkörben becsmérlő megjegyzéseket tett a katonákra, a honvédségre. Ők feljelentést tettek, mire június 14-én a rendőrség és katonaság megszállta a képző épületét, házkutatást tartott s a kifogásolt cselekményben részesnek vélt tanulókat őrizetbe vette. Vallatásuk során arra ösztönözte őket, hogy olyat is vállaljanak magukra, amit nem mondtak, s tettük okát hárítsák az érseki képző nevelésére, tanáraik valós, vagy vélt demokráciaellenes megnyilatkozásaira, így ők hamar szabadulhatnak. A dokumentatív elbeszélés második része öt levéltár anyagai, a korabeli sajtónak és kortársi visszaemlékezéseknek alapján az 1948. június 17-én lefogott három pedagógus kihallgatását, a diákok és tanárok elleni vádakat, bírósági eljárást, s a propagandacélú sajtókampányt ismerteti. Bemutatja a védőügyvéd semmisségi panaszát, melyben a nyilvánvalóan koncepciós eljárás szándékolt gyengeségeire mutatott rá, s korrekt új eljárást kezdeményezett – eredménytelenül. A tanulmány a 4-5 év börtönre ítélt lelkészek és az 1 év 9 hónapra ítélt, majd évekre Recskre internált világi tanár további sorsának rövid áttekintésével és a korabeli memoárok forrásértékének mérlegelésével zárul, emléket állítva a propagandacélból meghurcolt pedagógusok és 9 diák drámájának.