Kölcsönös asszociációk
DOI:
https://doi.org/10.51139/monye.2022.1-2.98.109Kulcsszavak:
asszociáció, mentális lexikon, pókhálóelmélet, szemantikai struktúra, szókincsfejlesztésAbsztrakt
A kognitív tudományokban az asszociációs elméletek reneszánszukat élik (Pléh, 1992), a XX. század második felétől a megismerés egyik eszközévé váltak, különösen a mentális szótár feltérképezésére, a különböző kapcsolattípusok feltárására olvashatunk ezen a területen ígéretes kísérletekről. Ezért gondoljuk úgy, hogy az asszociációk vizsgálata, ezen belül a kölcsönösség, a szimmetriák empirikus feltárása, ezek elemzése segítséget nyújthat a pedagógiában a szókincsfejlesztéshez, különösen a csökkent szókincsű gyermekek terápiájában. Empirikus anyagon vizsgáljuk többváltozós asszociációk segítségével, hogy egy-egy hívószóhoz kapcsolódó öt leggyakoribb asszociációt egy másik csoportnak hívószóként kiadva milyen mértékben fordul elő a kölcsönösség, esetleg a szimmetria, vagyis ha A csoport hívószava X, és erre felelőszóként Y-t kaptuk, akkor B csoportnak hívószóként kiadott Y milyen mértékben hívja elő X-et. A mentális szótárban a láncszerűen összekapcsolódó és hálót alkotó kölcsönös, esetleg már szimmetrikus asszociációk képesek olyan fogalmi hálót alkotni, amely tud egy adott fogalmat definiálni. Az asszociációk gyakorisága pedig szerintünk azt mutatja, hogy két fogalom között milyen erős a kapcsolat. Az erős, stabil kapcsolatok könnyebben hívhatók elő a mentális lexikonból, így ezek empirikus feltárása alapján lehet olyan feltérképezett fogalmakat tartalmazó asszociációs szótárat készíteni, amely segíthet a szókincsfejlesztésben.
