Az esetrendszer leírásának és az eset fogalmának alakulása 18. századi németeknek írt magyar nyelvkönyvekben

Szerzők

  • Dóra Nagy Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemeskürty István Tanárképző Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Magyarságkutató Intézet, Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvtervezési Kutatóközpont https://orcid.org/0000-0002-2939-2859

DOI:

https://doi.org/10.51139/monye.2026.1.24.37

Kulcsszavak:

magyar esetrendszer, esetterminológia, 18. századi magyar nyelvkönyvek, tudománytörténet, nyelvtanítás-történet

Absztrakt

A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan alakult a mai magyar névszói esetragok leírása és az esetek megnevezése 18. századi, német anyanyelvűeknek készült magyar nyelvkönyvekben. Az elemzés négy meghatározó nyelvkönyvre terjed ki: Bél Mátyás Der Ungarische Sprachmeister (1729), Adámi Mihály Ausführliche und neuerläuterte ungarische Sprachkunst (1763), Vályi András Grundlinien (1792) és Szaller György Ungarische Sprachlehre (1793) című művére. A vizsgálat rámutat arra, hogy a szerzők bár még a latin grammatikai hagyományhoz igazodva írták le a magyar esetrendszert, ugyanakkor számos ponton már felismerték e nyelvi elemek sajátos magyar jellegét, megalapozva azt a szemléletváltást, amely a 19. század elején a magyar nyelvre szabott, sokesetes esetrendszer kialakulásához vezetett.

##submission.downloads##

Megjelent

2026-06-28

Hogyan kell idézni

Nagy, D. (2026). Az esetrendszer leírásának és az eset fogalmának alakulása 18. századi németeknek írt magyar nyelvkönyvekben. Modern Nyelvoktatás, 32(1), 24–37. https://doi.org/10.51139/monye.2026.1.24.37

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmányok