Az esetrendszer leírásának és az eset fogalmának alakulása 18. századi németeknek írt magyar nyelvkönyvekben

Dóra Nagy

doi:10.51139/monye.2026.1.24.37

Az esetrendszer leírásának és az eset fogalmának alakulása 18. századi németeknek írt magyar nyelvkönyvekben

Szerzők

Dóra Nagy Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemeskürty István Tanárképző Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Magyarságkutató Intézet, Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvtervezési Kutatóközpont https://orcid.org/0000-0002-2939-2859

DOI:

https://doi.org/10.51139/monye.2026.1.24.37

Kulcsszavak:

magyar esetrendszer, esetterminológia, 18. századi magyar nyelvkönyvek, tudománytörténet, nyelvtanítás-történet

Absztrakt

A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan alakult a mai magyar névszói esetragok leírása és az esetek megnevezése 18. századi, német anyanyelvűeknek készült magyar nyelvkönyvekben. Az elemzés négy meghatározó nyelvkönyvre terjed ki: Bél Mátyás Der Ungarische Sprachmeister (1729), Adámi Mihály Ausführliche und neuerläuterte ungarische Sprachkunst (1763), Vályi András Grundlinien (1792) és Szaller György Ungarische Sprachlehre (1793) című művére. A vizsgálat rámutat arra, hogy a szerzők bár még a latin grammatikai hagyományhoz igazodva írták le a magyar esetrendszert, ugyanakkor számos ponton már felismerték e nyelvi elemek sajátos magyar jellegét, megalapozva azt a szemléletváltást, amely a 19. század elején a magyar nyelvre szabott, sokesetes esetrendszer kialakulásához vezetett.

##submission.downloads##

Megjelent

2026-06-28

Hogyan kell idézni

Nagy, D. (2026). Az esetrendszer leírásának és az eset fogalmának alakulása 18. századi németeknek írt magyar nyelvkönyvekben. Modern Nyelvoktatás, 32(1), 24–37. https://doi.org/10.51139/monye.2026.1.24.37