Jógyakorlat a magyar mint idegen nyelv órán: Márai Sándor Hol vagyok? című versének feldolgozása az irodalomterápia eszközeivel

Absztrakt

A tanulmány az irodalomterápia módszertani elemeinek tudatos integrálását vizsgálja a magyar mint idegen nyelv oktatásába. A szerző saját oktatói tapasztalataira és irodalomterápiás tanulmányaira alapozva mutatja be, miként válhat a szépirodalom a puszta nyelvi szemléltetőeszközön túl a személyiségfejlesztés és az érzelmi feldolgozás hatékony médiumává. Az elméleti áttekintés vázolja az irodalmi szövegek nyelvórai szerepének történeti változásait, majd Nicolas Mazza (Mazza, 2025, p. 36) háromkomponensű RES-modelljén (receptív, expresszív, szimbolikus) keresztül kínál korszerű keretrendszert a nyelvpedagógiai gyakorlathoz. A publikáció központi eleme egy – Márai Sándor Hol vagyok? című versére épülő – jógyakorlat bemutatása, amely a honvágy és az idegenben való létezés affektív feldolgozását célozza meg B1–B2 szintű hallgatói csoportokban. A bemutatott hallgatói reflexiók és kreatív írásgyakorlatok alátámasztják, hogy az irodalomterápiás szemlélet nemcsak a nyelvi kompetenciákat és a szókincset fejleszti, hanem a csoportkohéziót és az önreflexiót is erősíti. Az összegzés megállapítja, hogy az irodalmi szövegek ilyen típusú, rendszerszintű alkalmazása képes megtörni az oktatási rutint, növelve a tanulói motivációt és a nyelvtanulási folyamat személyesebb jellegét. A módszer kulcsfontosságú eleme a tanári kreativitás és az érzelmi biztonság megteremtése, amely által a nyelvóra a kultúraközvetítés mellett a mentálhigiénés támogatás színterévé is válik.