Új adalékok a Pragmatica Sanctio formai és tartalmi kérdéseihez
DOI:
https://doi.org/10.55051/JTSZ2024-4p37Absztrakt
Az immár több mint háromszáz éves Pragmatica Sanctio kétségtelenül a közép-európai, illetve a magyar alkotmánytörténet egyik legmeghatározóbb mérföldkövének tekinthető, amely csaknem két évszázadon keresztül teremtett kapcsolatot a Habsburg-ház jogara alatt álló államok között. Jelentőségét, valamint (jog)történeti hatását a (jog)történettudományban már sokszor, sokan és sokféleképpen igyekeztek felbecsülni, értékelni, amelynek köszönhetően a Pragmatica Sanctióval kapcsolatban egyedülállóan kiterjedt (jog)történeti tudás alakult ki Lajtán innen és túl egyaránt. Ez önkéntelenül azt a benyomást kelti, mintha valamennyi, vagy legalábbis a legtöbb, ezzel a különleges jogforrással összefüggő (jog)történeti kérdés, probléma feldolgozásra került volna már. Kutatási tapasztalataim alapján azonban úgy vélem, ez távolról sem jelenthető ki. Tanulmányom főbb kérdésfelvetései a Pragmatica Sanctio jogforrási jellege körül körvonalazódnak, mivel a releváns hazai szakirodalomban tapasztalt hiátusokra tekintettel az eddigi történészi, jogtörténészi álláspontok jogdogmatikai szempontból felülvizsgálatra, szükség szerint árnyalásra szorultak. Írásomban figyelmet szentelek annak a kérdésnek, hogy a Pragmatica Sanctio törvénycikknek vagy szerződésnek tekinthető-e, megindokolva a „kontraktuális” nézetek tarthatatlanságát.

