A Kádár-uralom legtitkosabb törvénysértő testülete

Abstract

Sok mindenről tárgyaltak a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) illetékes vezetőtestületi ülésein, amelyekről határozatok is születtek. Az egyik alkalommal, az MSZMP Politikai Bizottságának (PB) 1960. április 26-án tartott ülésén – miként a határozati jegyzőkönyv tartalmazza – „Kádár János elvtárs szóbeli bejelentései alapján” úgy határoztak, hogy „a szóba került igazságügyi kérdést Biszku [Béla] és Marosán [György] elvtársak beszéljék meg a három illetékes szerv vezetőjével és tegyenek jelentést a Politikai Bizottságnak”. Mi történt?
Miközben már zajlott a bejelentett részleges amnesztia végrehajtása – miként Kádártól tudott, hogy ennek előkészítése már öt hónappal korábban startot vett, párhuzamosan az erőteljes szovjet külpolitikai kezdeményezésekkel – a Budapesti Fővárosi Bíróság Fazekas Ferenc vezette tanácsa 1960. április 22-én három személy büntetőügyében ítéletet hirdetett, és az egyiküket halálra ítélte. A PB erről kért jelentést. Órákkal azt követően, hogy Moszkvában bejelentették az amerikai kémrepülőgép lelövését és pilótájának elfogását, május 2-án Marosán elkészítette jelentését, és ehhez két, általa előzetesen kért jelentést csatolt hozzá. Az egyiket dr. Korom Mihály rendőr alezredes, a Belügyminisztérium II/8. osztályának osztályvezetője április 30-án, a másikat a legfőbb ügyész, dr. Szénási Géza, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Jahner-Bakos Mihály és az igazságügyi tárcavezető, dr. Nezvál Ferenc saját kezűleg április 29-én írta alá. Dr. Korom szerint a nyomozó szervek 1959. június közepétől derítettek fel egy volt államvédelmi százados sérelmére 1956. október 25-én elkövetett gyilkosságot, továbbá a vizsgálat során megállapították azt is, hogy a gyanúsítottak közül ketten „más bűncselekményeket is elkövetettek, fegyveres harcokban, fosztogatásokban vettek részt”. Az október 5-én befejezett vizsgálat után átadták a vádiratot az iratokkal együtt a Fővárosi Főügyészségnek.