1945 és 1963 közötti kegyelmi intézkedések, különös tekintettel a nem hivatalos 1955–1958. évi és az 1963. évi általánosra

Absztrakt

Magyarországon 1945-től kezdődően előbb célba vett személyekkel, majd utóbb tömeges méretekben használták fel a polgári és a katonai büntető igazságszolgáltatást nem csupán a politikai küzdelmek eldöntésében, az egypárti diktatúra megteremtéséhez, hanem a napi politikai feladatok végrehajttatásához. A honi büntetés-végrehajtás befogadóképességét meghaladta az ártatlanul elítéltek száma. Kénytelen-kelletlen szükségessé vált az őrizetesek szabadítása. Szemben a jogszabályokkal kihirdetett kegyelmi intézkedésekkel 1955 őszétől párthatározat nyomán húszezernél is több személy hagyhatta el celláját. A kádári megtorlás során elmarasztalt személyeket két részleges és egy általános közkegyelmi intézkedéssel szabadították. Az 1963. márciusi intézkedés összefüggött az ország nemzetközi helyzetével. A korábban halálraítélt, szerencséjükre kegyelemben részesített elítéltek szabadlábra helyezése feltárta a velük szemben elkövetett, de ezúttal is elhallgatott törvénysértéseket. Akik nem szabadulhattak, azokkal elítélésük teljes időtartamát letöltették, az 1970-es kegyelmi intézkedés nem vonatkozott rájuk.