Mintakövetés és nemzeti sajátosságok a veszélyeztetett gyermekekre vonatkozó dualizmus kori magyar szabályozásban

Absztrakt

Jelen tanulmány a veszélyeztett gyermekek védelmét célzó jogi szabályozás kialakulását és fejlődését tekinti át a dualizmus kori Magyarországon az európai jogfejlődés tükrében. A gyermekek hathatós védelme a kiegyezést követően állami lépéseket követelt, s az állam mint szuverén, a közjogi szabályozás értelmében a gyermek–szülő közti viszonyba is jogosulttá vált beavatkozni, kiemelve gyermekeket az elégtelen, erkölcsi, testi és szellemi fejlődésükre káros hatást gyakorló környezetből. A jogi alapot a modernizált közigazgatási jogi és büntetőjogi jogszabályok jelentették. Hasonlóan Európa – tágabb értelemben pedig a világ – más államaihoz, a kiegyezés utáni Magyarországon is egyértelműek voltak a gyermekekről történő gondoskodás, valamint a nevelés elhanyagolásának súlyos következményei. A veszélyeztetett gyermekek ügyét a közigazgatási és az igazságügyi gyermekvédelem keretében karolta fel az állam. A modernizáció folyamatában a jogalkotó külföldi mintákat vett alapul, a magyar megoldások kialakítása során ezeknek döntő jelentőségük volt, mindemellett a magyar jogi hagyományokhoz történő ragaszkodás és az ezekből fakadó megoldások sem bizonyultak elhanyagolhatónak.