Gondolatok a parens patriae doktrínáról az állami beavatkozás határainak tükrében

Absztrakt

A parens patriae az állam – vagy az állam közegei – számára biztosít cselekvési lehetőséget, hogy az önmagukról gondoskodni képtelen, jogvédelemre szoruló jogalanyok (például gyermekek, cselekvőképességükben korlátozott felnőttek) érdekében mint azok oltalmazója fellépjen. Történeti fejlődése nyomán a gyermekek védelmével szorosan összeforrott, a gyermekek állam általi oltalmát jelentve azokban a helyzetekben, amikor az állam beavatkozása indokolttá válhat valamilyen kényszerítő ok miatt – például a szülők, gondviselők nem teljesítik, elhanyagolják, vagy egyéb okból nem tudják ellátni a gyermek nevelésével, gondozásával kapcsolatos kötelezettségeiket, vagy a gyermek kriminális magatartása indokolttá teszi a közbelépést – az állam mint „szülő” jár el ezekben az esetekben.

A parens patriae a középkori angol monarchiában kifejlődő jogelvből a 19. századra az Amerikai Egyesült Államokban a bűnelkövető és/vagy züllött fiatalok érdekében történő állami beavatkozást alátámasztó hivatkozási alappá vált. A doktrína alkalmazhatósági köre folyamatosan bővül, napjainkban már a tág értelemben vett állami szuverenitással összefüggő kérdésekben is használatos. A tan által megvonható határok nem egyértelműek, ugyanis sem a jogszabályok, sem a precedensek nem határozzák meg szigorúan a tartalmát, így azokban az esetekben, melyekben indokolt az alkalmazása, egyfajta diszkrecionális jogkörrel ruházza fel az eljáró szervet vagy személyt, magában rejtve a kiterjesztő értelmezés lehetőségét.

Tanulmányomban az állam parens patriae hatalmát (parens patriae power) a gyermekvédelem relációjában vizsgálom az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának gyakorlatán keresztül. Az Egyesült Államok és annak tagállamai rendszeresen néztek és néznek szembe olyan kritikákkal, melyek azt kifogásolják, hogy a parens patriae-re hivatkozva a gyermekek védelme érdekében történő állami beavatkozás a gyermekek vagy a szülő(k) valamely alkotmányos jogát korlátozza vagy sérti. A doktrína a szakirodalomban is jellemzően valamilyen alkotmányos joggal történő összeegyeztethetősége kapcsán szerepel. Ez persze következik abból a tulajdonságából, hogy az állami beavatkozást támasztja alá, a beavatkozás pedig az egyén oldaláról nézve szükségképpen jár az abszolút értelemben vett szabadság valamilyen mértékű korlátozásával.