Roma emberek reprezentációja a Gyógypedagógiai Szemlében 2010-2019 között

Absztrakt

Háttér és célok: Az elemzés célja a Gyógypedagógiai Szemlében megjelenő tanulmányok – közvetve a gyógypedagógusok – romákkal kapcsolatos nézeteinek és szakmai párbeszédének feltárása. Ennek egyrészt azért van jelentősége, mert a különnevelő iskoláknak, osztályoknak évtizedeken át kiemelt szerepük volt a roma és a hátrányos helyzetű tanulók iskolai felzárkóztatásában, másrészt a társadalmi beilleszkedés segítésének egy lehetséges módja a tanulók etnikai identitásának rekonstrukciója, amelyhez az iskolában a nemzetiségi oktatás hozzájárulhat.

Módszer: A 2010-2019 között megjelent, és az Elektronikus Periodika Archívumban online elérhető folyóiratszámokat először kvantitatív tartalomelemzéssel vizsgáltam, majd a két-két évfolyamra szűkített vizsgálandó anyagot a diskurzus elemzés módszerének alkalmazásával hasonlítottam össze.

Eredmények: A Gyógypedagógiai Szemlében a romák gyakran a szociokulturális hátrány kontextusában jelennek meg. A diskurzus alapja ezekben az esetekben egy olyan szubkultúra, ami rizikótényező, mert egyéni, képességbeli deficithez vezethet. A roma nemzetiséghez tartozás pozitív hatása az identitásra mellőzött, ezért nem képezheti tárgyát a gyógypedagógiai nevelésnek. 

Következtetések: A vizsgált tanulmányok megközelítése ezért deficitszemléletű, amelyből arra következtetek, hogy a gyógypedagógiai nevelés nem épít a tanulók esetleges kisebbségi identitására, mint erőforrásra. A gyógypedagógiai beavatkozások a sikeres beilleszkedés érdekében az egységesnek vélt társadalmi normákhoz való igazodást tartják kívánatosnak, így ilyen értelemben a kulturális sajátosságok ellensúlyozására törekszenek.

Kulcsszavak: roma, hátrányos helyzet, integráció, multikulturális pedagógia, kritikai diskurzuselemzés