Esztétika törésvonalakban – Francis Hutcheson esztétikai elméletének belső feszültségei
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2014.2.15Kulcsszavak:
Francis Hutcheson, esztétikaAbsztrakt
Az esztétikatörténet egyik, meglehetősen elterjedt narratívájában Francis Hutcheson 1725-ben publikált An Inquiry into the Originals of Our Ideas of Beauty and Virtue című művének kezdő fejezete képezi a kiindulópontot. Az Inquiry esztétikai fejezetét vizsgáló előadásomban akképpen kívánom rekonstruálni a hutchesoni esztétikai gondolkodás alapvonalait, hogy közben felszínre kerüljön annak szertefutó gyökérzete, ennek mentén pedig a XVIII. század elején artikulálódó brit esztétikai beszédmód különféle modalitásai. Hutcheson (pre-)esztétikai vizsgálódása egyszerre pozícionálja magát a locke-iánus percepció-elmélet keretei közé, valamint töri meg azt a shaftesburyánus „morális szépérzék” sajátos applikációjával. A dolgozat elsősorban ennek a szintéziskeresésnek, valamint a hutchesoni esztétika különböző tradíciók és intenciók törésvonalaiban való elhelyezkedésének a következményeit kívánja homlokterében tartani, az Inquiry konstitutív elemeinek (a szép bevett, racionális alapformulájának és a szép ideáinak, a szép iránti érzéknek és az ízlésnek, az abszolút és a komparatív szépségnek stb.) vizsgálatával.