A fenséges Istennek szemléletében elnyerhető legfőbb boldogság.” Megjegyzések Descartes Harmadik elmélkedésének utolsó bekezdéséhez

Szerzők

DOI:

https://doi.org/10.54310/Elpis.2017.2.1

Kulcsszavak:

Descartes, Isten, végtelen

Absztrakt

Tanulmányunkban Descartes Harmadik elmélkedésének utolsó bekezdését elemezzük. Descartes e bekezdésben Isten ideájára irányuló kontempláció folyamatát írja le, amely azonos a végtelen ideájának belső szemléletével az elmében. E kognitív aktust különböző érzelmek kísérik, nevezetesen a csodálat, az imádás, a boldogság és öröm affektusai. Arra teszünk kísérletet, hogy ezeket az affektusokat Descartes más művei alapján magyarázzuk, mindenekelőtt A lélek szenvedélyeiből kiindulva. Amellett érvelünk, hogy a végtelen szemlélésével kapcsolatos érzelmek összefüggésben állnak a végtelen észlelésének kettős természetével, amennyiben a végtelen ideáját maximális világosság és elkülönítettség jellemzi, miközben megérthetetlen a véges emberi elme számára.

##submission.downloads##

Megjelent

2017-10-01

Hogyan kell idézni

Pavlovits, T. (2017). A fenséges Istennek szemléletében elnyerhető legfőbb boldogság.” Megjegyzések Descartes Harmadik elmélkedésének utolsó bekezdéséhez. Elpis Filozófiatudományi Folyóirat, 10(2), 9–21. https://doi.org/10.54310/Elpis.2017.2.1

Folyóiratszám

Évf. 10 szám 2 (2017): Losonczi Péter emlékére

Rovat

Tematikus