Előszó

Absztrakt

Jelen számunkat Steiger Kornél 75. születésnapja alkalmából állítottuk össze. Az ünnepeltet Mogyoródi Emese később a mi nevünkben is köszönti, ezért itt a szerkesztési elveket emelnénk ki. Egyrészt azokat a kollégákat kértük fel, akik a Töredékes hagyományban nem szerepeltek, másrészt olyan szövegeknek adtunk helyet, melyek kötődnek Steiger Kornél eddigi, gazdag életművének valamely szegmenséhez (ilyenek például a görög filozófia homéroszi előzményei, a szókratészi kérdések, Platón- és Arisztotelész-fordítások, Timón és a hagyományozás problémája, a sztoikus filozófia, beleértve Marcus Aurelius, Epiktétosz, és kommentátora, Szimplikiosz műveinek gondozását). A kötetnek a Pszükhé címet adtuk, hiszen a tanulmányok a lélek fogalma mentén tematikus egységet alkotnak. Itt is szeretnénk köszönetet mondani a szerzőknek, illetve azoknak a bírálóknak, akik a cikkeket szakmailag lektorálták és konstruktív észrevételeikkel jobbá tették.

            Az ünnepi összeállítást Aphrodisziaszi Alexandrosz A lélek című munkájának reprezentációról szóló része nyitja meg, a szöveget Hangai Attila fordította és látta el kommentárokkal. A következő két dolgozat Platón Phaidónját vizsgálja megszokottnak nem mondható szempontokból: míg Bárány István arra mutat rá, hogyan történik meg a homéroszi eposzok pszükhé-képének radikális átértelmezése a halhatatlan, a halál után is belátásra képes lélek bevezetésével, addig Rosta Kosztasz arra keresi a választ, hogy a szókratészi affektív meggyőzés (peithó) milyen hatást képes gyakorolni a beszélgetőtársak lelkére, illetve a meggyőzés milyen elmélete olvasható ki a dialógusból. Ezt követően Veres Máté a pürrhóni alaptételek és szkeptikus lelkiállapot nyomába ered az Arisztoklész-testimónium alapján, megkülönböztetve egymástól két különböző, metafizikai és episztemológiai olvasatot. A blokk második felének írásai valamilyen módon mind a sztoikus filozófiához kötődnek. Elsőként Németh Attila a lelkiismeret (conscientia) fogalmát tekinti át Seneca műveiben, illetve azt veszi górcső alá, hogyan illeszkedik a fogalom a korábbi, egymástól eltérő sztoikus emóciófelfogásokhoz. Másodikként Hendrik Nikoletta elemzi a jelen pillanat fogalmát és központi szerepét Marcus Aurelius lélekgyakorlataiban, körvonalazva egy újfajta sztoikus cselekvéselméleti modellt. Harmadikként Guba Ágoston tesz kísérletet arra, hogy a plótinoszi gondolkodáson belül a különféle, alsóbb- és felsőbbrendű egyéni lélektípusokat rendszerben ábrázolja, kulcsszereppel ruházva fel az epiktétoszi szabad választáshoz (proaireszisz) való viszonyt. Végül Lautner Péter Szimplikiosz az epiktétoszi Kézikönyvecskéhez írott kommentárja kapcsán mutat rá arra, hogy a neoplatonikus szerző itt kifejtett nézete a lélekről – megint csak a szabad választás működése alapján – markánsan eltér az elemzett műben megismerhető sztoikus lélekfelfogástól.

A Kritérion rovatot két vitairat és három könyvkritika alkotja. Kéri Dénes ötödik hozzászólóként a praxis-vitát folytatja, míg Paár Tamás Pöntör Jenő ’19/1-es számunkban megjelent cikkére válaszol Tőzsér János könyve és szkepticizmusa kapcsán. Kovács Dániel Attila – folytatva az antik tematikát – Németh Attila Epicurus on the Self, Kapelner Zsolt Hörcher Ferenc A Political Philosophy of Conservatism, Zágorhidi-Czigány Domonkos pedig Bernáth László Morális felelősség, érdem és kontroll című könyvei kapcsán közöl szemlét.

Örömmel nyújtjuk át ezt a kötetet, hiszen Steiger Kornél emberileg és szakmailag is meghatározó mindkettőnk számára – ezúton is nagy szeretettel köszöntjük.