„Jelen nélküli jelenlét.” Temporalitás és esztétika Richirnél és Bacsónál
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2025.2.8Kulcsszavak:
fenomenológia, esztétika, redukció, temporalitás, megjelenítés, Marc Richir, Bacsó BélaAbsztrakt
„Van valami »esztétikai« a fenomenológiában” – írja Marc Richir. Az ilyen mondatok magyarázatául azt szoktuk gondolni, amit Oskar Becker ír: „az esztétikai tárgy esetében a »fenomenológiai redukció« »spontán« teljesül”. Csakhogy Richir olvasatában nem elsősorban a redukció, sokkal inkább a temporalizáció tájékán kell keresnünk azt, amiben esztétika és fenomenológia összefügg egymással. Husserl számára a temporalizáció nem a jelen pontok szukcesszív vonala, ezáltal a múlt és a jövő a jelen mellé csúszik. A linearitás helyett egy tempo-spacializáció jön létre. Ez pedig egy olyan megjelenítést tesz lehetővé, ahol a megjelenítést immáron nem előzte meg a jelen, az nem a jelen utáni, hanem koegzisztens a jelennel. Egy nem re‑prezentatív megjelenítés ez. Ami a temporalitáson túl minden olyan művészetelmélethez is elengedhetetlen, mely nem puszta újra-megjelenítésként szeretné leírni az esztétikát. Meggyőződésem, hogy Richirhez hasonlóan Bacsó Béla számára is összefügg egymással az esztétika és a temporalitás problémája.







