Portré és szubjektivitás. Gondolatkísérlet Bacsó Béla és Jean-Luc Nancy nyomán

Szerzők

DOI:

https://doi.org/10.54310/Elpis.2025.2.7

Kulcsszavak:

mimézis, reprezentáció, methexisz, test-lélek dualizmus, érintés

Absztrakt

A tanulmány Bacsó Béla Ön-arc-kép. Szempontok a portréhoz című könyvének egyik meghatározó elméleti szálát követve, Jean-Luc Nancy portréelméletéhez kapcsolódva vizsgálja a portré és a szubjektivitás viszonyát. Kiindulópontja a reneszánsz portré, amelyet nem egyszerűen a modern individuum megszületésének képi dokumentumaként értelmez, hanem annak kérdéseként, hogy miként képes a kép egy személyt jelenvalóvá tenni anélkül, hogy azt puszta hasonlóságra, azonosíthatóságra vagy jellemábrázolásra redukálná. A külső és belső, hasonlóság és felidézés közötti történeti feszültség vizsgálata a szakrális kép problémájához vezet: a bizánci képvita és az ikon teológiája olyan képfogalmat őriz, amelyben jelenlét és távollét, hasonlóság és részesedés egymást feltételezi. A tanulmány nem közvetlen történeti folytonosságot tételez a szent kép és az autonóm portré között, hanem e viszonyszerkezet továbbélésének lehetőségét vizsgálja. Nancy nyomán a portré így nem egy már adott, önmagával azonos szubjektum reprezentációjaként, hanem a szubjektivitás eseményeként válik érthetővé: olyan ex-pozícióként, amelyben az én önmagából kilépve, a másiknak és a néző tekintetének kitéve létesít viszonyt önmagával. A portré nem megszünteti a modell távollétét, hanem érzékelhető formát ad neki, ezért képes a jelenlét és hiány, önazonosság és alteritás, végső soron pedig élet és halál határán megmutatni a szubjektivitást.

##submission.downloads##

Megjelent

2025-10-01

Hogyan kell idézni

Gálosi, A. (2025). Portré és szubjektivitás. Gondolatkísérlet Bacsó Béla és Jean-Luc Nancy nyomán. Elpis Filozófiatudományi Folyóirat, 18(2), 107–124. https://doi.org/10.54310/Elpis.2025.2.7

Folyóirat szám

Rovat

Tematikus