Lógni a mesék tején: mit is jelent ez? Széljegyzetek az utópiák értelmezési problémáiról
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2025.1.6Kulcsszavak:
Marx, Ernst Bloch, Lukács György, Kant, utópia, az utópiák hasznáról és kárárólAbsztrakt
A bizalom, amely valaha az elidegenedést mint diagnózist és az elidegenedés fogalmát mint a kritika biztos fogódzóját övezte, láthatóan elszivárgott az irodalomból, aminek okai között talán nem mellékesek azok a kételyek, amelyek annak az ellenvilágnak a hihetőségét érintik, melyet Marx, mindenekelőtt a Gazdasági-filozófiai kéziratokban és néhány futólagos megjegyzésben fölvázolt. Tanulmányomban amellett érvelek, hogy a Gazdasági-filozófiai kéziratok történetfilozófia vázlatára éppúgy érvényes az, ami a „profetikus történetírásra” általában is: nem ad(hat) receptet, fogalmi meggondolásai nem fordíthatók le (még nem is létező) intézményi logikákra (még nem is létező viszonyok szociológiájára stb.). Ám ahogy ez utópikus gondolatalakzatainkra jellemző, valamiféle vezérfonalat adnak ahhoz (regulatív használatban), hogyan tegyük mérlegre mi azt, hogy „mit is remélhetünk”.
