Hogyan készítsünk Szellemet? Fichte az énről és a halhatatlanságról

Absztrakt

Filozófiatörténeti előadásai egy pontján Ernst Bloch megkockáztat egy feltevést a Kanttól Fichtén át az abszolút idealizmusig vezető út logikájáról: úgy véli, ebben a logikában a transzcendentális szubjektumnak – ahogy ezt Fichte interpretálja Kant nyomán – kulcsszerep jutott. Mármost a kérdés, hogy empirikus énünket miféle kötelék fűzi és hogyan, ehhez a magasabb szubjektumhoz, amely voltaképp mi magunk vagyunk, eredendően is bonyolult, és csak még bonyolultabbá válik, amikor Fichte kitérőképpen a halhatatlanságunk mellett szóló érvet kovácsol belőle. Tanulmányomban arra mutatok rá, hogy az, ahogy intellektuális és erkölcsi elköteleződéseinket kibontva Fichte összeszövi a „nem életével” az individuumot, valóban megfelelő támpontot nyújthat a Kant és a nyomába lépő idealista gondolkodók közötti eszmetörténeti összefüggések értelmezéséhez.