A beszédhanghibákkal rendelkező diákok értékelése a köznevelésben

Absztrakt

Vizsgálatunk célja az volt, hogy a középiskolákban tanító pedagógusok attitűdjét vizsgáljuk a beszédhanghibákkal rendelkező diákokkal kapcsolatban. Az áttekintett attitűdvizsgálatok azt mutatták, hogy a sztenderdtől eltérő beszédmód válthat ki negatív értékítéletet (Bodnár 2019 és Jankovics 2016). Megvizsgáltuk, hogy mutatkozik-e eltérés a beszédhanghibát mutató beszélő és a sztenderd beszélő megítélésében, illetve a jegyalapú értékelésben. Kérdőíves vizsgálatot végeztünk, a kitöltőknek 4 hangfelvételt kellett meghallgatniuk 3 beszélőtől, közülük egy személy két különböző beszédmódban olvasta fel a szöveget (sztenderd és rotacizmus). Az eredmények azt mutatták, hogy összességében kis eltéréseket láthatunk az ügynök két felvétele közötti értékelésben. Intézménytípusonként és tantárgytípusonként vizsgálva az adatokat azonban kirajzolódik, hogy a rotacizmust mutató beszélő többször rosszabb eredményeket kapott, mint a sztenderd beszélő. A szóbeli feleletek esetében a kitöltők számára általánosságban fontos szempont volt az értékelésben a lexikális tudás. A beszéd ennek fontos közvetítője, ezért annak zavara befolyásolhatja a pedagógusok értékelését.