Az önszabályozás és a tanulási motivációk szerepe serdülőkorban

Abstract

Empirikus adatok igazolják, hogy serdülőkorban a tanulással kapcsolatos motivációs struktúra átalakul: míg az extrinzik motivációk szintje nem változik jelentős mértékben, addig az intrinzik késztetések nagymértékű csökkenése tapasztalható a felsőbb évfolyamokon (Hidi, 2000; idézi Szabó, 2004, 190. o.). Vizsgálatunkban arra vállalkoztunk, hogy az öndeterminációs elmélet (Deci és Ryan, 1985) segítségével a tanulási motivációk szerepének ilyetén alakulásáról árnyaltabb és nagyobb magyarázó erővel bíró képet adjunk. A vizsgálat három budapesti középiskola hetedik, kilencedik és tizenegyedik évfolyamos tanulóinak részvételével zajlott (N=365), akik egy komplex kérdőív részeként az öndeterminációs elmélet keretében kidolgozott tanulási motiváció kérdőívet töltötték ki. Az eredmények azt jelzik, hogy míg az extrinzik motivációk szintje az életkor előrehaladtával szignifikánsan csökkenő tendenciát mutat, addig az intrinzik motiváció értékében nem mutatható ki statisztikailag jelentős változás. A tanulási motivációkat összességében vizsgálva az eredmények alapján azt tapasztalhatjuk, hogy a tanulási motiváció szintje valóban csökkenést mutat, ha azonban az öndeterminációs elmélet keretében kidolgozott, az önszabályozás mértékét mutató Relatív Autonómia Index változását elemezzük, a tizenegyedik évfolyamosoknál jóval magasabb értéket kapunk. Mindez arra enged következtetni, hogy a tanulási motivációk életkor előrehaladtával történő alakulását nem írhatjuk le egyszerű lineáris összefüggésként, és a diákok tanulási motivációit egy dinamikus rendszerben kell értelmeznünk.