A magyar tanárképzés a közelmúltban és a közeljövőben: a kritika kritikája

Szerzők

  • György Hunyady Akdaémikus, professzor, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar

DOI:

https://doi.org/10.37205/TEL-hun.2011.1-2.05

Absztrakt

A bolognai rendszerű tanárképzés kritikai fenntartásokba ütközött, a bevezetését követő átmeneti megnyugvás után 2009–2010-ben elmérgesedtek a viták körülötte, és immár várható, hogy a szavakat tettek is követik. Formát öltött a tanárképzés átalakításának terve, a korábbról ismert módozatainak felidézése, miniszteriális koncepció került erről közkézre és rövidesen jogszabályi előterjesztések születnek. Konferencia-előadásom tárgya az volt, hogy milyen ellenvetések merültek fel és milyen alapról indultak, ezt most megtoldom azzal, hogy az ellenreform tervei miben állnak és előre láthatóan mire vezetnek. A kritika kritikája természetesen annak a keresését és azonosítását is jelenti, hogy az egymást váltó és keresztező reformok miben képvisel(het)nek folytonosságot.

 

Információk a szerzőről

György Hunyady, Akdaémikus, professzor, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar

 

   

##submission.downloads##

Megjelent

2011-06-30

Hogyan kell idézni

Hunyady, G. (2011). A magyar tanárképzés a közelmúltban és a közeljövőben: a kritika kritikája. Pedagógusképzés, 9(1-2.), 67–78. https://doi.org/10.37205/TEL-hun.2011.1-2.05

Folyóiratszám

Rovat

Eszmecsere