Önszabályozó tanulás – értelmezési módok a kutatási metodológiák tükrében

Absztrakt

Az utóbbi évtizedek egyik leginkább kutatott témája és gazdagodó érdeklődési területe lett annak megértése, hogyan irányítja, szabályozza a tanuló saját tanulási tevékenységét az iskolában és az iskola keretein kívül. A tanulmány célja bemutatni az önszabályozó tanulás kutatásában megjelenő újszerű kutatási koncepciókat és metodológiákat, röviden áttekinteni azokat a friss kutatási eredményeket, amelyek gazdagabbá tehetik az önszabályozó tanulásról kialakult tudást, és újabb izgalmas oldalát fedhetik fel a tanulás önszabályozásának. Az egyes kutatási tradíciók, irányzatok értelmezésében ugyanakkor helyénvalónak tűnik a „kaleidoszkóp” hasonlat alkalmazása, miszerint az egyes kutatási metodológiák az eltérő feltevéseikkel, metodológiai és szemléleti hátterükkel, erősségeikkel és gyengeségeikkel, hasonlóan a kaleidoszkóphoz, eltérő oldalait mutathatják meg ugyanannak a kutatási területnek, különböző arcait fedhetik fel a „valóságnak”, így nem ellentétei, hanem egymás kiegészítői.