Abstract
A tanulmány az ének-zene tantárgyi attitűd és az iskolai zenetanulás iránti motiváció összefüggéseit vizsgálja 244 hetedik osztályos tanuló bevonásával. Elemeztük, hogy milyen szerepet játszik az ének-zene tantárgyi attitűd alakulásában – a motiváció mellett – az iskolai tanuláshoz kapcsolódó általános attitűd, a tanulmányi átlag, az ének-zene osztályzat. Megvizsgáltuk, hogy milyen szerepe van a tanulók vélekedésének az ének-zene órák saját zenei fejlődésükben betöltött szerepéről, illetve annak, hogy hol helyezik el az ének-zene órákat az iskolai tantárgyak fontossági sorrendjében. Kutatásunk megerősítette azokat a korábbi eredményeket, amelyek szerint az ének-zene nem tartozik a kedvelt tantárgyak közé. Tizenkét tantárgy közül a tanulók az ének-zenét tartották a legkevésbé hasznosnak. Eredményeink igazolták, hogy a zenei elsajátítási motívumok és a közös zenei tevékenységek fontos szerepet töltenek be az ének-zene tantárgyi attitűd alakulásában. Az ének-zene oktatás módszertani megújulásában fontos szerepet kell kapjanak azok a módszerek, amelyek élményszerűen átélt közös zenei tevékenységeken alapulnak, segítik a zenei képességek, elsősorban az éneklés fejlődését, és az elsajátítási motívumok működése szempontjából az optimális kihívást jelentő zenetanulást támogatják.