A tanári szerepmodell fejlesztésében rejlő lehetőségek

Abstract

Kutatásaink középpontjában egy évtizede a tanári munka minőségének vizsgálata és fejlesztése állt. A tanári minőségre vonatkozó kutatások szakirodalmi elemzése jól mutatja, hogy eredményeik három tényező köré csoportosíthatók: a személyiség, a tanári szerepmodell és a kognitív elemek. Azzal szembesültünk, hogy azok a tanárkiválasztási és -fejlesztési kísérletek, melyek kizárólag e területek valamelyikére irányultak, nem voltak sikeresek. Ezért a három tényező kapcsolatának feltérképezéséből, modellezéséből a tanárok fejlesztésében alkalmazható elméleti keretet alakítottunk ki. A tanári munka minőségének fejlesztésére tett mentorálási kísérleteink rávilágítottak számos összefüggésre: modellünk szerint egymásra épülő rétegekről van szó, azaz a személyiséget és a kognitív elemeket a tanári szerepmodell köti össze. Eredményeink szerint a tanár hitelességét meghatározza, hogy a szerepmodellben harmonizálódnak-e a személyiség és a kognitív szint elemei. A mentorált tanárok szerepmodelljének harmonizálása a tanulók teljesítményében is kimutatható. A kutatásban részt vevő azon tanárok, kiknek tanári munkáját indikátoraink alapján a közepes minőségi kategóriába soroltuk a szerepmodell szintjén azonosítható problémával küzdenek. Mentoráltjaink változását, tanári munkájuk minőségének alakulását kettőtől-öt évig követtük, így számos módszert azonosítottunk, melyek a szerepmodell harmonizálásán keresztül javítják a tanári munka minőségét. A sikeres szerepfejlesztő módszereket a mérnöktanár-képzésbe ágyazva használjuk. A tanárjelöltek körében végzett felmérés szerint az alkalmazott módszereink közül néhány kiemelkedő hatást gyakorolt saját tanári szerepmodelljükre. E módszerek leírását közöljük.