A vizualitás új lehetőségei a felnőttkori tanulásban

Abstract

Az esszé a felnőttkori tanulás olyan jelenkori alapkérdéseihez, mint az életen át tartó tanulás szemléletének általánossá válása, az átlagéletkor és az aktív életszakasz kitolódása, az új kommunikációs technológiák tömeges használata, kapcsolódva a tanulási környezet és stílus összefüggésrendszerében a vizualitás növekvő szerepével foglalkozik. A felnőttkori tanulásra sajátosan jellemző informális jelleg, valamint a nonformális szervezeti megoldások különösen érzékenyek az időtényezőre, mely hagyományosan tanulástervezési paraméter, ugyanakkor a felnőttek esetében az élet különböző dimenzióiban szintén alaptényező. A kép és idő filozófiájához (Nyíri, 2011) kapcsolódó pedagógiai adaptációs tételt megfogalmazva a szerző felhívja a figyelmet a felnőttek esetében az info-kommunikációs tanulási környezetben a tanulás hatékonyságát jelentősen javító vizualitás új lehetőségeire. Ferguson (1991) milleneum előtti korszakokra jellemző vizuális tanulásra vonatkozó Mind’s Eye szemléletet tükröző, a mában már konzervatívnak tűnő felfogást, a mai tanulási környezet, különösen az új információs technológiák átalakítják és megújítják. A szerző lényeges megállapítása, hogy a formális oktatás-képzés esetében érzékelhető újabb tanuláselméleti törekvések (Siemens, 2012), így a hálózati tanulás hatékony megvalósítását támogató konnektivista megközelítések a felnőttkori tanulásra, a vizuális tudásmegosztás új formáira ösztönzőek lehetnek.