Absztrakt
A tanulmány az iskolai szertartásokat Erzsébet magyar királyné kultuszán keresztül vizsgálja neveléstörténeti megközelítésben. A szakirodalom hangsúlyozza, hogy az emberi csoportok emlékezeti gyakorlatok révén valósítják meg hagyományaikat, és a közös emlékezet idővel történelemmé alakul át. Az emlékezés olyan kulturális tevékenység, amely az identitás erősítésében és megőrzésében egyaránt szerepet játszik. A kutatás elsődleges forrásai a királynő halálát követő két évtizedben megjelent iskolai értesítők és tanári szaklapok. A szaksajtó már a dualizmus időszakában is kétféle iskolai ünnepséget különböztetett meg: az egyik a hazaszeretetre, a másik a könnyed játékra összpontosított. Az elemzés a névadó ünnepségek, megemlékezések és hagyományok kultuszára koncentrál.