Pedagógusnézetek a fogyatékossággal élő emberekről és társadalmi helyzetükről, szerepükről

Absztrakt

A fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadásának egyik fő akadálya a fogyatékossággal kapcsolatos releváns információk hiánya a többségi társadalomban. Mivel a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadásának elősegítése nevelési célként jelenik meg a magyar közoktatásban, a Nemzeti alaptantervben, illetve a sikeres pedagógusmunkát meghatározó pedagógusi kompetenciák között, a mindennapok oktatási-nevelési rendszerében megjelennek a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos tartalmak. A tanári tevékenység professzionalizálódási folyamatának vizsgálatában kiemelt figyelmet kapnak a nézetek. A tanárok fogyatékossággal élő emberekről alkotott nézetei meghatározhatják az iskolai inklúzióhoz való viszonyulásukat, viselkedésüket, illetve a fogyatékossággal kapcsolatos ismereteik átadásának hatékonyságát, ami pedig befolyással lehet a tanulók fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos viselkedésére. Kutatásunk ezért a pedagógusok fogyatékossággal élő személyekkel és társadalmi helyzetével kapcsolatos nézeteinek feltárására vállalkozott, melyhez a metaforaelemzés módszerét választottuk. Az eredmények azt mutatják, hogy a kutatásban részt vevő pedagógusok többsége a fogyatékossággal élő személyekre gondoskodást igénylő emberekként tekint, akik iránt felelősséget érez. A fogyatékossággal élő emberek társadalmi helyzetéről alkotott pedagógusnézetek pedig inkább a kirekesztettséget, a kiszolgáltatottságot, a marginalitást tükrözik. Tehát a pedagógusok fogyatékossággal élő emberekről alkotott nézetei az egyén szintjén inkluzívak, azonban úgy látják, hogy társadalmi szinten nem valósul meg a fogyatékossággal élő emberek befogadása.