Az adaptív-elfogadó iskola koncepciójának alapját képező értékdimenziók megjelenése a felsőoktatási térben

Abstract

Az adaptív-elfogadó iskola olyan intézmény, amelyre a sokféle és változó szükségletek és célok elfogadása, azok felszínre hozása, értékként kezelése, a tanulásközpontúság és az innovatív gondolkodás és cselekvés jellemző. Rapos és munkatársai (2011) a közoktatásban végzett kutatásaik során öt, hálózatosan egymásba fonódó értékdimenzióra (adaptivitás, tanulásközpontúság, kategóriák megkérdőjelezése, közösségiség, identitásalakítás) épülő, átfogó koncepciót dolgozott ki. Mivel e koncepció a felsőoktatási térben még nincs jelen, a szakirodalomelemzéssel végzett kutatás célja az adaptivitás és a tanulásközpontúság értékdimenziójának beazonosítása volt a nemzetközi felsőoktatási kutatásokban kirajzolódó fogalmak hálózatában és a felsőoktatásban lehetséges megvalósítási formák értékrendszerében. A kutatás során meghatároztam a felsőoktatási tanulástámogatás, a minőségi tanítás, a tanulásközpontúság és a tanulásközpontú kurrikulumfejlesztés értelmezési keretét, valamint a tanulásközpontúság egy jellemző elméleti rendszerét és gyakorlati megközelítését: a tanulók partneri elköteleződését. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a vizsgált szakirodalmi szemelvényekben nem teljeskörűen ugyan, de megjelennek az adaptív-elfogadó iskola értékdimenziói. A felismert hiányosságokra megoldásként a tanulók partneri elköteleződésének paradigmáját elmélyítő megközelítések szolgálhatnak. Kiemelten igaz ez a tanuló közösség szemlélete esetén, amely lehetőséget ad minden értékdimenzió azonosítására. Megállapítható, hogy a partneri elköteleződés nézőpontjából az adaptív-elfogadó iskola modellje alkalmazhatóvá válik a felsőoktatásra.