Absztrakt
A tanulmány egy nyelvpedagógiai kutatást mutat be, amely egy magyar multilingvális–multikulturális óvodában zajlott. Bevezetésképp leírja a pápai Fáy András Óvoda különös helyzetét, ahol 2008 szeptemberétől 23 külföldi család gyermekét fogadták. Az interdiszciplináris kutatás azt a fontos kérdést vizsgálja, hogy ebben a pedagógiai és nyelvpedagógiai szempontból igen komplex helyzetben hogyan tudják megtalálni az óvodapedagógusok, a gyerekek, a szülők, illetve az oktatáspolitikusok a közös nyelvi, kulturális és pedagógiai alapot a migráns és a magyar családokból jövő gyermekekkel való kommunikációban. Az elméleti háttér bemutatása után, amely a migránsok nyelvtanulásával és az akkulturációs stratégiákkal foglakozik, az ismertetés betekintést nyújt az óvoda kétnyelvű magyar–angol pedagógiai programjába. A tanulmány középpontjában a kutatási eredmények állnak, melyek a szocio-pedagógiai környezetet, az óvodai nyelvhasználatot és kommunikációt, illetve a nyelvpedagógiai módszereket és eszközöket tárják fel. A diszkusszió végkifejlete az a következtetés, miszerint Magyarországon egy új nyelvpedagógiai modell születésének lehetünk tanúi, mely jellemzőinek ismertetésével zárul a tanulmány.