Absztrakt
A tanulmány a science fiction (vagy a tágabb értelemben vett spekulatív fikció) tematikus és narratív sajátosságait vizsgálja a fejlesztő biblioterápia és a kortárs pedagógia metszéspontjában. Kiindulópontja az intézményi nevelés modernitása és a serdülő korosztály posztmodern tapasztalata közötti feszültség, amely kommunikációs és kognitív hasadékot eredményez. Ez a hasadék leginkább a középiskolai tanulmányok során feldolgozott irodalmi művek választásában mutatkozik meg. Az írás ennek a kettősségnek a feloldására a metamodernitás oszcillatív modelljét javasolja, amely a távolságtartás és a bevonódás, a remény és a melankólia, a posztmodern irónia és az egzisztenciális komolyság közötti kognitív oda-vissza mozgásra épít. A vizsgálat hermeneutikai keretben, Viktor Frankl egzisztenciaanalitikus kategóriáira (szellemiség, szabadság, felelősség) támaszkodva és a Biller-féle pedagógiai megközelítésen keresztül mutatja be, miként működik a sci-fi Darko Suvin-féle kognitív elidegenítése védett, szimbolikus laboratóriumként. A tematika kánonon kívülisége megjelenési teret biztosított a különböző okokból marginális pozícióba szorult alkotóknak a szocialista blokkban, így a szélesebb társadalmi rétegeket érintő kérdések kritikai vizsgálatát is lehetővé tette. Emellett – különösen a női szerzők által beemelt – relációs, intrapszichés és társadalmi perspektívák révén feldolgozhatóvá teszi az egzisztenciális határhelyzetek, az autonómia és a döntéshozatal univerzális dilemmáit. A megközelítés gyakorlati alkalmazását a tanulmány Ray Bradbury Mennydörgő robaj című novellájának biblioterápiás elemzésével szemlélteti, valamint kijelöli a jövőbeli empirikus és interaktív narratív kutatások irányait.

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2026 Szerző
