A közjegyzői prozopográfia módszerei és az első következtetések

Szerzők

  • Gábor Rokolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék; Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet, Jogtörténeti Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.55051/JTSZ2025-2p45

Absztrakt

A közjegyzői prozopográfia megírása a közjegyzői archontológiára épült. Az archontológia definíciója szerint egy adott tisztség vagy hivatal összes viselőjének listáját (névsorát) tartalmazza. Az archontológia mint módszer ugyanakkor azt a történészi tevékenységet is jelöli, amelynek a célja a szakmai névsort tartalmazó lista összeállítása. A prozopográfia mint történettudományi kutatási módszer csak az 1970-es évektől jelent meg. A közjegyzői prozopográfia összeállítása szempontjából minden olyan adat kigyűjtésre került, ami a közjegyzői hivatásrend szempontjából alkalmas lehetett a társadalomtörténeti elemzésre.

A közjegyzői prozopográfia megkerülhetetlen forrását képezik a levéltári iratok. A közjegyzők prozopográfiai kutatásának fontos módszertani eleme, a közjegyzők családfáinak összeállítása, amellyel feltárhatók a családi-rokoni kapcsolatok, tisztázhatók a leszármazási vonalak. A tárgyra vonatkozó adatgyűjtés lehetőséget ad arra, hogy a jövőben a közjegyzői hivatásrend tagjaira társadalomtörténeti elemzések készüljenek, mivel a közjegyzői prozopográfia, mint adatbázis sokirányú kutatás tárgya lehet.

Információk a szerzőről

Gábor Rokolya, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék; Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet, Jogtörténeti Tanszék

Rokolya Gábor PhD, habil. megbízott oktató, közjegyző

##submission.downloads##

Megjelent

2026-02-20

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmány