De kinek a jussa?
A spanyol örökségért folytatott küzdelem a Habsburgok és a Bourbonok között a (jog)források tükrében
DOI:
https://doi.org/10.55051/JTSZ2022-4p7Abstract
A kora újkori egyetemes történet egyik legismertebb eseménysorozata úgy a hazai, mint a nemzetközi historiográfiában a spanyol örökösödési háború (1701–1714) volt, amelynek eredményeként a világ akkori legnagyobb birodalmának – amelyben „soha nem
nyugodott le a nap” – élére a korábbi uralkodóház (Habsburg) helyébe új dinasztia (Bourbon) lépett. „Mások csak háborúzzanak, te boldog Ausztria, házasodj!” – nincs is talán még egy mondás a világon, amely egy időben lenne ennyire mitikus és valóságos, semmitmondó és mindent magában foglaló. Egy családi jelmondat, amely a receptje lett volna a felemelkedésnek és ugyanakkor magában hordozta volna a bukást is. A Madrid és Bécs közötti 16–17. századi szoros összeköttetés feltárása az elmúlt években
komoly lendületet vett, ma már elmondható, hogy virágkorát éli a kora újkori Habsburg-kutatás. Ugyan a (nemzetközi) (jog)történetírás a dinasztia spanyol és osztrák ágáról beszél, valójában a család (magán)jogi egysége végig megmaradt, pontosabb volna egy idősebb (senior) és egy fiatalabb (junior) ágról beszélni.
A dinasztia 16–17. századi korszakával, a spanyol trónbetöltés rendjével, a spanyol királyok házasságpolitikájával foglalkozva könnyen arra a megállapításra lehet jutni, hogy amíg a fenti idézettel fémjelzett (házasság)politika a 16. században egyértelműen az országok megszerzését, a 17. század során már sokkal inkább a meglévő koronák dinasztián belül tartását szolgálta. A spanyol uralkodók – a sajátos spanyol (trón)öröklési rend következtében – kifejezetten is arra törekedtek e két évszázad során, hogy a leányági leszármazáson keresztül a dinasztia junior fiágának öröklését biztosítsák arra az esetre, ha a senior fiág kihalna. A politikai realitás és a fegyverek szava azonban a 18. század elejére elvitathatatlanul felülírta ezt a törekvést, és V. Fülöp király (1700–1746) személyében a Bourbonok szerezték meg a hatalmas spanyol örökséget. Milyen jogi okok és politikai folyamatok álltak a spanyol korona sorsa körül kialakult összecsapás hátterében? Mit mondott ki az utolsó spanyol Habsburg uralkodó, II. Károly 1700-
ban kelt (utolsó) végrendelete? Mennyiben szakított az a dinasztia addigi törekvésével? Vajon mennyire kötötte II. Károly kezét őseinek végrendelete, vagy éppenséggel maga a törvény? E tanulmányban az örökösödési háború jogi hátteréről kívánok elemzést adni, az örökösödési háború alatt kelt szövetségek iratait és az azt lezáró békeszerződéseket pedig külön tanulmányban áttekinteni.