Az 1843. évi büntetô anyagi jogi javaslat és az orvoslás
Absztrakt
A hazai jogtudományban az orvos büntetőjogi felelősségének alapjai viszonylag későn jelentek meg, hiszen míg a Constitutio Criminalis Carolina már a 16. század derekán megfogalmazta az orvos büntetőjogi felelősségét, addig Magyarországon az 1839. évi erdélyi Gál László által kidolgozott büntető törvénykönyv-tervezet tartalmazott egészségügyi és orvosi vonatkozású normákat. A javaslat elsőként definiálta az orvos és a borbély felelősségét a beavatkozásukkal kapcsolatban bekövetkezett gondatlan emberölésért. A késői szabályozás oka az lehet, hogy a jogi normák néhány esetben csak a társadalmi élethelyzet változásaira adott válaszként jelennek meg, Magyarországon ugyanis az orvoslás és az orvosi képzés szélesebb körű elterjedésére csupán a 18. század végén került sor. A hazai orvosképzés egészen rövid múltra tekinthet vissza, mivel az 1635. május 12-én, Pázmány Péter esztergomi érsek által alapított Nagyszombati Egyetemen az orvosi fakultás létesítése 1769-ben történt. Továbbá az ország első kórházát, a Szent Rókus Kórházat is csak 1781-ben alapították.
A jogi szabályozás helyzetét tekintve a 18. század végére hazánkat is elérte a felvilágosodás szelleme, és részben a társadalmi változások, részben az elavult szokásjogon alapuló büntető bíráskodás felvetette egy modern büntetőjogi szankciórendszer megalkotásának igényét, amelyre válaszul több kódextervezet is született.
Az első önálló, nem a korábbi szokásjogot összefoglaló, hanem új büntetőjogi rendelkezéseket tartalmazó javaslat az 1795. évi büntetőkódex-tervezet volt. A javaslatban megjelent az orvos felelősségére vonatkozó szabály a méregkeveréssel és méreg rendelésével kapcsolatban, hiszen vélhetően a Mária Terézia, majd II. József uralkodása során megnőtt mérgezési esetekre válaszul a kódex büntetni rendelte volna a mérget árusító orvost és gyógyszerészt abban az esetben, ha az elrendelt méreg a sértett halálát okozza ugyan, de a káros eredményre az elkövető szándéka nem terjedt ki. Az emberölés szabályai között pedig mint enyhítő körülmény jelent meg az a norma, amely a büntetés enyhítését rendelte el, ha a sértett „az orvos vétke vagy hanyagsága miatt hunyt el”, azonban a szóban forgó vétkes orvos felelősségéről a tervezet nem rendelkezett. A „véletlen emberölés” szabályai pedig mint büntethetőséget kizáró ok mentesítették volna a szakmai szabályok szerint eljáró orvost, ha a szakszerű beavatkozás során a beteg életét veszti. Azaz megjelent a mai fogalommal élve, a hivatásbeli kötelesség teljesítésének nevezett büntethetőségi akadály előképe.
Közel fél évszázaddal később, az 1839. évi erdélyi büntető törvénykönyvtervezet már körülbelül fél tucat egészségügyi és orvosi vonatkozású rendelkezést tartalmazott. Büntetni rendelte a titokban szülést, és megjelent a kuruzslás tilalma és annak szankcionálása is, de a legfontosabb és egyben korát meghaladóan az orvos segítségnyújtási, tájékoztatási és a kezelt beteg „követésének” kötelezettsége. Továbbá elsőként fogalmazta meg Gál a kezeléssel összefüggően, a gondatlanságból halált okozó orvos, illetve kirurgus felelősségét is. A tervezet tanító szellemét jól tükrözi, hogy a vétkes orvost tevékenységének végzésétől mindaddig eltiltotta volna, amíg az tudásáról kielégítően számot nem ad.
