Az orvos büntetőjog felelősségének kora elôképei hazánkban

Absztrakt

A büntetőjogi normák esszenciális jelentőségűek mind az individuum sorsa, személyi szabadsága, vagyona, mind a társadalom egészének védelme érdekében, azonban az orvos büntetőjogi felelősségének – néhány más jogintézménnyel szemben – nincs régre visszanyúló, több évszázados gyökere hazánkban. Ez a tény talán arra is visszavezethető, hogy az orvosi hivatás és foglalkozás megjelenése, illetve elkülönülése a sebészet, a bába, a felcser és a borbély tevékenységi köreitől Magyarországon csak az újabb kori fejlődés eredményeként történt meg, amely részben az orvosok csekély számával, részben a hazai orvosképzés hiányával is magyarázható. A 19. század végéig ugyanis az orvoslás hazánkban hiányszakmának számított, amelyet alátámaszt az is, hogy a 49399/1876. B. M. sz. rendelet a korabeli – magas kockázatúnak számító – vérlebocsátás elvégzésére a borbélyokon kívül a bábákat is feljogosította. A rendelet 3–5. §-a értelmében „a vérbocsátásra feljogosítottnak tekintendők az állandóan megtelepedett borbélyok és segédeik; ez utóbbiakért mestereik felelősek. Ott, hol borbélyok nincsenek, a közegészségi ügyekben elsőfokú hatóság […] másokat is feljogosít a vérbocsátás véghezvitelére […]. Nadályozásra az okleveles bábák is fel vannak jogosítva.” Nem hanyagolható el az a körülmény sem, hogy a magyarországi orvosképzés csak igen rövid múltra tekinthet vissza, hiszen az 1635. május 12-én Pázmány Péter esztergomi érsek által alapított Nagyszombati Egyetemen történő orvosképzés csak 1769-ben vehette kezdetét. Az első – eredetileg szegényháznak tervezett – kórház, a Szent Rókus Kórház felállítására pedig csak 1781-ben került sor. Ezzel szemben a 12. századi Európában már több helyen folyt orvosképzés, például Montepellier-ben és Bolognában is, majd a 13. században már Párizsban, Páduában, Oxfordban, Rómában, Cambridge-ben és a 14. századtól Paviában is megalakult az orvosi fakultás. Fontos megjegyezni, hogy a dél-itáliai Salernóban már a 11. században körülbelül tíz orvos gyógyított és tanított, valamint a kórházzal is rendelkező Benedek-rendi kolostort már a 7. században felépítették, amely körülbelül 850-től szolgáltathatta Európa első orvosi képzőhelyét is. Az orvosdoktori cím megjelenése és a szakmai kézikönyvekre alapuló oktatási rendszer kialakítása pedig a Salernói Egyetemhez köthető.