A községi háztartás gyakorlati tapasztalatai Csanád vármegyében az 1886. évi XXII. tc. hatálybalépését követően

Absztrakt

Az 1867. évi XII. tc. megalkotásával Ausztria és Magyarország között sajátos közjogi államszervezeti modell jött létre. Az Osztrák Magyar Monarchián belül, a közös ügyektől eltekintve, Magyarország függetlenséggel bírt, élén az önálló felelős magyar kormánnyal.

A polgári típusú államberendezkedés alapjain nyugvó közigazgatási rendszer megteremtése érdekében a kiegyezést követően hatalomra került Andrássy-kormánynak rövid időn belül cselekednie kellett. Az 1869. évi IV. tc.-kel a bírói és a végrehajtói hatalom elválasztásra került egymástól, majd az 1870/71. években az önkormányzati reformokra is sor került, előbb vármegyei, majd községi
szinten.

1885/86-ban Tisza Kálmán miniszterelnökként az elmúlt tizenöt év gyakorlati tapasztalataira hivatkozva benyújtotta tervezetét az országgyűlésnek a törvényhatósági és a községi törvény újraalkotása tárgyában. Vitathatatlan módon befolyása volt arra, hogy a törvényhozó testület olyan törvényeket fogadjon el, amelyek átformálták a helyi önkormányzatiságot és a közigazgatási rendet. Ezt a
rendezést azonban nem valódi reformelvek mentén sikerült „tető alá hoznia” az országgyűlés támogatásával. Sokkal inkább szolgálták a kormány centralizációs elképzeléseit az új jogszabályok, amelyek így megakasztották a közigazgatás továbbfejlesztését. Tisza Kálmán tudatosan ragaszkodott a fennálló dualista rendszer megtartásához, és ennek érdekében minden szükséges eszközt megragadott. Egyike volt ezeknek a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. és a községekről szóló 1886. évi XXII. tc. országgyűlési elfogadtatása.

Az 1886. évi XXII. tc. alapján a községek egyrészt saját belügyeikben a törvényi korlátok között szabadon eljárhattak, másrészt végrehajtották az állam által átruházott hatáskörökben rájuk vonatkozó közigazgatási feladatokat.

A feladatok ellátásához megfelelő anyagi tőkével is rendelkezniük kellett. A gazdálkodás részletszabályai a második községi törvény IX. fejezetében megtalálhatók a „községi háztartásról” cím alatt. Tanulmányomban a korabeli községi háztartás és gazdálkodás helyzetét kívánom részletesen feltárni. A gazdasági szempontú elemzés mellett arra is rámutatok, hogy az e területen alkalmazott helytelen gyakorlatot a törvényhatóság és végső soron a kormány miként tudta felhasználni az amúgy is szoros felügyelet további erősítésére. A témaválasztáskor Jekelfalussy József véleménye inspirált: A községek általános közigazgatási helyzetének áttekintése mellett érdemes gazdálkodásukat is áttekinteni, mert ezekből az adatokból is lehetséges következtetéseket levonni a közigazgatási feladatok mennyiségére és színvonalára nézve. Rövidebben összefoglalva: „A községi közigazgatás és a háztartás szorosan egymáshoz tapadnak.”

A kortárs és a jelenkori közigazgatás-történetet és gazdaságtant érintő szerzők műveinek felhasználása mellett levéltári forrásokra támaszkodva Csanád vármegye községeinek gazdasági helyzetét tekintettem át a második községi törvény hatálybalépését követően a századfordulóig bezárólag. Természetesen vármegyénként a helyi gyakorlat eltérő lehetett, ezért általános érvényű következtetések levonása nem lehetséges ezen egyetlen példából, de jelen írásom kiindulópontja lehet a további hasonló jellegű kutatásnak.