A magyarországi jogalkalmazás szervezeti és építészeti sajátosságai a dualizmus korában

Absztrakt

A tanulmány alapja a dualizmus kori magyarországi jogalkalmazás szervezeti és építészeti sajátosságainak vizsgálata, amelynek fókuszpontjában a jogrendszer modernizációjának dologi felételrendszere, valamint az építészeti térigénye áll. E kutatás egyúttal az európai kontextusban értelmezhető magyar megoldások sajátosságaira is rávilágít.

Az államszervezeti modernizáció, a mögötte meghúzódó központi és helyi feladatellátás volumennövekedése magával hozta az infrastruktúra fejlesztésének szükségességét, ezért a korszakban számos új jogszolgáltatási (közigazgatási és igazságügyi) épületnek kellett épülnie.

Az államhatalmi ágak szeparációja révén a közigazgatási és az igazságügyi épületek külön fejlődési utat jártak be. A fejlődést a mintakövetés, a sajátos magyar megoldások alkalmazása, a tradíció és a modernizáció egyaránt determinálta. A tanulmány a külhoni minták követése nyomán az ún. „nagy megoldásokat”, a magyar fejlődés alapján pedig az ún. „kis megoldásokat” veszi górcső alá. Ezek alapján megállapítható, hogy a dualizmus korának államszervezeti és a jogrendszert érintő modernizációja olyan magyar (strukturális, kodifikációs, építészeti) megoldásokat hozott, amelyek az európai közegbe jól beilleszkednek.