A természet alakváltozásai a kortárs művészet tájreprezentációiban
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2014.2.17Kulcsszavak:
táj, tájreprezentáció, esztétika, kortárs művészet, Bukta ImreAbsztrakt
Dolgozatomban azt a szellemi folyamatot szeretném megvizsgálni, melyben a gondolkodás a természet egyes részeiből – a phüszisz értelmében felfogott – tájat teremt; s amely gondolkodás mindazonáltal nem (kizárólag vagy feltétlenül) fogalmiként, hanem művészetként (is) működteti (és koncipiálja) mindeközben önmagát. Az általam választott kortárs tájreprezentációkban e táj mint egy-egy komplex vizuális egység, művészi intellektus és gondolatiság tárul a befogadó elé. Eme intenció szerint Bukta Imre táj- és viselkedésművészeti performanszaiba vagy agroartként is definiált művészetébe – mely olvasatomban a land art alkotói szellemiségével rokon –, valamint a Tarr Béla 1987 utáni munkásságára jellemző – s kiváltképp A torinói ló c. filmjében manifeszt – táj-fiziognómiájába szeretnék rövid betekintést nyújtani.