Tapasztalati szegénység és történeti emlékezet Walter Benjaminnál

Absztrakt

Jelen tanulmány célkitűzése az, hogy bemutassa, milyen jelentőségét látta Walter Benjamin a történeti tudat megjelenésének és milyen történelemírói pozíciót tartott ebből a szempontból adekvátnak. Benjamin szerint a modernitás egyik legmarkánsabb válságjelenségét a társadalom individualizálódása, a kollektív történeti tapasztalatok elhalványodása jelentik. Úgy gondolta, hogy a modernitásban domináns kapitalista társadalomszervezés látens módon meghatározza a benne élők tudatát, céltételezéseit, identifikációs gyakorlatait; teszi mindezt úgy, hogy képtelen stabil alapzatát nyújtani az egyén értékválasztásainak és önértésének. Benjamin szerint a történeti tudat megerősítése kettős értelemben is jelentőséggel bír tehát: egyfelől segíthet a kapitalista modernitásban tudattalanul interiorizált életszemlélet kritikai tudatosításában, másfelől a kollektív identitáskonstrukció megalapozásában. Ezen célok elérését a történelemírói praxis hermeneutikai revíziója segítheti, amely eltávolít a történelemírás pozitivista vagy teleologikus hagyományától, helyette a történelem punktuális és képi szerveződésű ábrázolását javasolja.