Tradíciók és interpretációk: Richard Strauss Rózsalovagja

Absztrakt

Tanulmányom a Rózsalovag recepció- és interpretációtörténetét vizsgálja, három kérdéskörben. Az első kettő elsősorban zenetudományi irányú: a Rózsalovag fogadtatása bemutatása idején és a mű muzikológiai recepciója, mindenekelőtt azon narratíva feltárására koncentrálva, mely a Rózsalovagot mint Strauss művészetének konzervatív fordulatát pozícionálta. A harmadik témakört a Rózsalovag előadásbeli tradíciójának kialakulása és ezen tradíció megkérdőjelezésére és szubvertálására tett kísérletek vizsgálata alkotja: ennek keretében elemzem Otto Schenk müncheni és Jan Philipp Gloger amszterdami rendezését. Igyekszem rámutatni a zenetudományban és a színpadon megkövesedett interpretációk közti szoros összefüggésre, melyek kölcsönösen erősítették az operát mint giccset elítélő interpretációs paradigma rögzülését.