„A filozófus csak Jánossal tud közösséget vállalni.” Fichte a páli és a jánosi kereszténység különbségéről

Absztrakt

Johann Gottlieb Fichte egyike volt az elsőknek ‒ ha nem éppen a legelső ‒, aki nemcsak hogy megkülönböztette egymástól a páli és a jánosi teológiát, hanem élesen szembe is állította őket. Míg Pál teológiáját „teljesen tarthatatlannak” tekintette, Jánosban „a valódi kereszténység egyedüli tanítóját” látta, aki ugyanazt, sőt, gyakran „ugyanazokkal a képekkel és kifejezésekkel” tanította, mint a tudománytan. A jelenlegi kor alapvonásai és A boldog élet útmutatója avagy a vallás tana, amely e két „ellentétes keresztény rendszert” is tárgyalja, Fichte kései filozófiájának alapvető belátásait kísérli meg közérthető formában bemutatni és a köznapi jelenségekre alkalmazni. A jánosi teológia ebben a kontextusban azért válik kitüntetetté, mert nagy erővel hangsúlyozza az egységet: mindenekelőtt az Atya egységét Jézussal, de ugyanígy Isten és egyáltalán az ember egységét is, ezzel pedig szemlélteti, értelmezi és hitelesíti Fichte monizmusát, amely kései filozófiáját ‒ ha lehet ‒ még a jénai korszaknál is jobban meghatározza. Tanulmányomban először e filozófia azon alapgondolatait körvonalazom, amelyeket Fichte a János evangéliumban is megtalálni vélt. Ezután Fichte sajátos Pál- és János-értelmezését mutatom be, végül pedig azt, hogyan következik nála a két apostol szembeállításából végső soron magának a teológiának az elvetése is.