Az élet mint halál Spinozánál

Absztrakt

Hans Blumenberg szekularizációértelmezésének példájaként tárom fel Spinoza Etikájában élet és halál kettős értelmezésének elemeit. E kettős értelmezés a görög kezdemények nyomán a keresztény filozófia Ágostonra építő hagyományában kap nagy hangsúlyt: a konverzió a korábbi élet szemszögéből halál, az új élet felől nézve újjászületés. Spinozának az a néhány passzusa, amelyben az élet és a halál kérdései szóba kerülnek, kiválóan értelmezhetők ebben a keretben. Az ő gondolatai erről természetesen nem a transzcendens Istenben való hithez térést állítják középpontba, valamelyik egyház vagy felekezet közvetítésével, hanem a bölcs emberben testet öltő, tisztán filozófiai megalapozású immanens üdvösségre irányulnak. Kortársi ellenpontként fölidézem Pascalnak Roannez kisasszonyhoz írott leveleit, amelyben a hagyománynak megfelelő buzdítással találkozunk a transzcendens célzatú megtérésre, az élet s halál páli értelmezésére építve.