A növények titkos élete – A ἕτερον ζῷον helye és szerepe a Timaiosz élő világában

Absztrakt

Platón Timaioszának egyik különlegessége, hogy a dialógusok között egyedülállóan komplex, a metafizikai alapoktól a fiziológiai részletekig terjedő, összefüggő, hierarchikus rendszerbe foglalja az élőlények sokaságát. A leírás fókuszpontjában a minden élőlényben jelenlévő halhatatlan lélek és annak két funkciója, a rendezett önmozgás és a gondolkodás, valamint a lélekvándorlás állnak. Meglepő tehát, hogy mikor röviden kitér a növényekre, Timaiosz élőlénynek nevezi őket, ugyanakkor viszont leszögezi, hogy egyrészt sem értelemmel, sem az önmozgás képességével nem rendelkeznek, másrészt pedig, a halandó élőlények között egyedülállóan, nem vesznek részt a lélekvándorlásban. A cikkben bemutatom a probléma feloldásának két lehetséges útját. Először megmutatom, hogy Timaiosz a szövegben a növények élőlény jellegét egyszerűen azzal indokolja, hogy lélekkel bírnak. Másodszor megvizsgálok egy, a kommentátorok által javasolt megoldást, amely szerint a növények annyiban élőlények, amennyiben a kozmikus élőlény részei, és felvázolom, hogyan változtatja meg ez az olvasat a kozmikus élőlény természetéről alkotott képünket.