„Inkább a bábu?” Filozófusok bábszínháza

Absztrakt

Jelen írás annak a kérdésnek a vizsgálatára vállalkozik, hogy miért jelenthet a báb és a bábjáték vizsgálata számos gondolkodó számára kitüntetett apropót hagyományos filozófiai paradigmák megkérdőjelezésére. A bábtapasztalat ugyanis már például Rilkét is a szubjektum-objektum viszony modern paradigmájának revíziójára szólítja, amennyiben a bábut éppen az én által uralhatatlannak, az én megismerése számára mindig is kimeríthetetlennek mutatja. Ez a belátás Benjaminnak és Agambennek a nyelvi kodifikációval szembeni kritikájához is kapcsolható, egy, az emberi nyelvet megelőző jelentésteli viszony leírásához, vagyis az emberi egzisztencia egy olyan világhoz való viszonyulásának elképzeléséhez, mely nem tételez hasadást a megismerő én és a megismerés tárgya között. A bábjáték mint a jelentéskonstitúció állandó mozgása, mint a lezárhatatlan értelemképzés Benjamin, de a Kleistet olvasó de Man és Deleuze számára is modellértékű a gondolkodás számára, és a filozófiát mint írásmódot is újradefiniálja.