Ordo amoris és amor inordinatus. A szeretet két fogalma Max Scheler etikájában

Absztrakt

Tanulmányomban a scheleri filozófia egyik sokszínű és centrális fogalmát, a szeretetet vizsgálom, mégpedig etikai összefüggésben. Mindenekelőtt az érdekel, hogy miben áll a szeretet erkölcsi relevanciája. Az írás első részében tehát vázolom Scheler materiális értéketikájának alapvonalait és benne a szeretet helyét. Arra a következtetésre jutok, hogy a scheleri etika alapját képező szeretetfogalom mintegy szubjektív képmása annak az a priori értékvilágnak, amelyet megragad, s mint ilyen, rendezett szeretet. Etikai értéke pedig akkor van, ha „jól rendezett”. Ám a scheleri szeretetfogalom nem merül ki az ordo amoris elképzelésében: írásaiban megjelenik egy olyan etikailag releváns szeretetfogalom is, amelyik egy másik, egyes szám első személyű perspektívából adódik, és ennek köszönhetően tapasztalatközelibb, azonban nem hozható összhangba sem az előbbivel, sem magával az értéketikával. „A rendezetlenség”, a spontaneitás és a kreativitás jellemzi ugyanis. A dolgozat második felében ezt az alternatív szeretetelképzelést rekonstruálom, és egy erre alapozható etika kezdeményeire mutatok rá Schelernél.