Öntudat és affektív értékelés. Egy biofilozófiai felismerés kanti előzményei

Absztrakt

Kant egyes okfejtéseiben körvonalazódik először az a gondolat, hogy úgy megismerő-, mint cselekvőképességünk egy olyan prereflexív öntudaton alapul, amely a testesült életműkődésünket értékelő affektusokban konstituálódik. E felismerés kidolgozása és okadatolása csak az empirikus és a transzcendentális szint kanti elválasztásán túllépő későbbi elméletek összefüggésében válik lehetségessé: az állati életforma Hans Jonas által vázolt fenomenológiai értelmezésében, illetve az állati affektivitás evolúcióját és szerepét megvilágító hipotézisekben a kortárs elméleti biológiában. Ezek az elméletek magyarázattal szolgálnak arra, hogy a sajátlagosan emberi reflexív öntudat összefüggésében miként tudhatjuk magunkat önmagunkkal azonosnak. Ugyanakkor a reflexív öntudat másik mozzanata, vagyis az önmagunktól mint tárgytól való megkülönböztetettségé, csak az emberi életforma sajátlagos társas jellegével magyarázható. Életformánk reflexivitása és társas jellege pedig az öntudatunk prereflexív alapját képező értékelő affektusokra is rányomja a bélyegét.