Az élet megformálásának kísérletei Lukács György fiatalkori esszéiben

Absztrakt

Lukács György alkotói korszakának első, ifjúkori szakaszában (1903–1918) az irodalomkritikát használja esztétikai, kultúrfilozófiai és metafizikai-egzisztenciális problémák kifejtésére. Az ebben a korszakban íródott esszék, melyeket Lukács találóan kísérleteknek nevez, olyan kérdések köré szerveződnek, mint a művészet és az élet egymáshoz való viszonya, a kultúra lehetőségei és az alkotó ember életidegensége. Ezek pedig részét képezik egy tágabb problémafelvetésnek, amely úgy fogalmazható meg, hogy hogyan lehet formát adni az életnek. A megformálás etikai parancsként működik, a sokféleség egységbe fogására, az „életanyag alkotó elrendezésére” szólít fel. A fiatal Lukács élesen bírálja a korabeli kultúrát, mert a formaadó törekvés nem jut benne érvényre. Ugyanakkor a gondolati konstrukcióként létező forma és az empirikus élet közt tételezett hierarchia, melyben az élet pusztán a megformálás anyagaként értelmezhető, legalább annyira problematikus, mint az általa bírált esztétikai kultúra.