Ismétlés, kihagyás, elhallgatás. Bacsó Mészöly-olvasata
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2025.2.6Kulcsszavak:
Bacsó Béla, Mészöly Miklós, hermeneutika, ellipszis, aposziopézis, performativitásAbsztrakt
Az ellipszis (kihagyás) és az aposziopézis (elhallgatás) retorikai alakzatai hermeneutikai horizontból nézve a megértés feltételeit és határait kijelölő szövegalkotó stratégiákként is értelmezhetőek. A kimondott és a kimondatlan feszültségében megmutatkozó textuális törések képezik jelen dolgozat tárgyát, elsősorban Bacsó Béla Mészöly-olvasatára hagyatkozva. Egyrészt azt állítom, hogy Bacsónál az elhallgatás nem mint feltárandó alakzat, hanem a léthez fűződő sajátos vonatkozásában kerül az interpretáció fókuszába – úgy, ahogy van. Másrészt a beszédaktusok felől vizsgálva lehetőség nyílik a fent említett alakzatok egy másik megközelítésére is, amit tézisszerűen úgy lehetne összefoglalni, hogy a kihagyás és az elhallgatás olyan ígéret, amely meglehetősen destruktívnak bizonyul.







