Szedimentáció és őshabitualitás. Merleau-Ponty kultúra és természet viszonyáról

Absztrakt

Tanulmányomban természet és kultúra Merleau-Ponty filozófiájában betöltött viszonyát vizsgálom. Merleau-Ponty szerint ezeket a fogalmakat nem szabad egymásra redukálnunk, hanem egyidejűleg kell elgondolnunk folytonosságukat és különbségüket. A fogalmak viszonyának az életmű során tapasztalható átalakulásainak elemzése után Az észlelés fenomenológiája egy gondolatmenetéhez térek vissza, amelyben a szerző a testi világon-lét habituális jellegét az elfojtás jelenségén keresztül értelmezi. Ez alapján amellett érvelek, hogy (1) a természet maga is a habitualitás egy formája, valamint hogy (2) emiatt kétféle elfojtást és kétféle habitualitást kell megkülönböztetnünk: egyrészt a kulturális szedimentáció folyamatát, másrészt egy olyan múlt elfojtását, amely „sohasem volt jelen”, és amely a természetet mint őshabitualitást konstituálja.